Hatvanegy versenynap, 9965 kilométer versenykörülmények között, az edzéseket is beleszámolva több mint 800 óra nyeregben – számokban így kifejezhető Valter Attila 2022-es szezonja. A 24 éves csömöri bringás előbb 4. lett a Strade Bianchén, majd ötödikként zárt az alpesi körversenyen. A nyáron magyar bajnok lett, majd a világbajnokságon huszadik, ám a formája a szezon közben nem volt konstans.
„Sok jó pillanatom volt, főleg az év első felében. Ha más személyiségű lennék, azt mondhatnám, ez az év tökéletes volt, ismét tudtam egy szintet lépni, de azért ennél maximalistább vagyok – árulta el a Népszavának a bringás. – A szezonomra a hullámzás volt a jellemző, egyelőre próbálok rájönni, mitől lehettek ezek a hullámvölgyek és hogyan tudnék tartósan jól teljesíteni.”
Valter elárulta, idén jobban görcsölt az eredményekre, mint eddig valaha, ebben pedig nagyban közrejátszott, hogy májusban hazánkból indult a Giro d’Italia. „Az itthoni szakaszok egészen elképesztőek voltak és ki tudtam élvezni, ugyanakkor rengetegen figyeltek és várták tőlem az újabb bravúrt, ez pedig nagyon mély pontra juttatott a verseny feléhez érve. Nem értettem, ennyi felkészülést miért nem tudok eredményekre váltani. A nagy figyelem nem rossz dolog, de meg kell tanulnom kezelni, s hozzá kell szoknom. Ha nem tudjuk kiélvezni a pillanatot, akkor mi értelme? Én azért kerékpározok, mert szeretek versenyezni, boldoggá tesz. Úgyhogy nem szeretném, hogyha az eredmények befolyásolnák ilyen szinten a jó kedvemet” – árulta el Valter, akinek nyár óta sportpszichológus is segíti a felkészülését.
A csömöri bringás a következő szezonban már nem a francia Groupama-FDJ, hanem 2025-ig a Jumbo-Visma versenyzője lesz, a holland csapatban pedig olyan nagy nevek szerepelnek, mint a Tour de France idei győztese, Jonas Vingegaard, az olimpiai bajnok, háromszoros Vuelta-győztes Primoz Roglic, vagy pedig napjaink egyik legsokoldalúbb versenyzője, Wout van Aert.
Valter szerint fontos lesz, hogy a Jumbónál előre határozzák meg a csapatvezetők, mik a célok, elvárások, mert ez idén a Groupamánál nem volt kifejezetten jól kommunikálva, szerinte ez is közrejátszott abban, hogy túlzott terhet rakott magára. Valter felidézte, a Strade Bianche volt az a verseny, ahol nyomás nélkül versenyzett, ennek pedig meg is lett az eredménye.
„Azon a versenyen a murvás részek miatt nagy a szerencsefaktor, ha kicsúszol vagy defektet kapsz, gyakorlatilag véged. Már csak ezért sem stresszeltem magam. Száz kilométerrel a vége előtt azt éreztem, kifogyhatatlan az erőm. Ez kitartott a végéig, szeretném, hogyha a jövőben több versenyen is így tudnék menni” – tekintette előre Valter, aki nem tudott szép eredménnyel búcsúzni az FDJ-től, lévén betegség miatt fel kellett adnia a lombardiai körversenyt.
„Mentálisan megviselt, mert nem tudtam, miért vagyok gyenge. De mire a buszhoz értem, már lázas voltam, így elég egyértelmű volt” – adta meg a választ gyengélkedésére Valter, aki hétfőn kezdte meg egy hónapos (kényszer)pihenőjét. Elárulta, párjával október végén két hétre Thaiföldre megy, addig is olyan dolgokkal üti majd el az idejét, amelyre év közben nem nyílik lehetősége. A szintén profi kerékpáros Filutás Viktorral és Fetter Erikkel többször is túrázni megy, utóbbival egy barista tanfolyamra is beiratkozott. A következő szezonra való felkészülést november 20-án, Hollandiában kezdi meg, utána pedig decemberben lesz egy dél-spanyolországi edzőtáboruk.
„Nagyon izgulok és várom ezt az időszakot. Biztos lesz, amikor segítenem kell, de azt mondták, lesz alkalmam, amikor magamért versenyezhetek. Az első jumbós évben arra fókuszálok, hogy érezzem a fejlődést. Bízok benne, tudok egy akkorát lépni, ami azt sugallja, hogy három éven belül háromhetesen is lehetek kapitány. Az se zavarna, ha mondjuk egy Girón én lehetnék Roglic egyik kiemelt segítője. Szeretnék Tour de France-on indulni, de egy olyan csapatnál, mint a Jumbo, nehéz bekerülni abba a nyolc főbe. Még ezután fogjuk átbeszélni a csapattal a jövő évi elképzeléseinket, szóval konkrétumot egyelőre nem tudok mondani” – jelentette ki Valter, aki nemcsak csapatot, lakhelyet is vált.
„Valószínűleg a spanyol hegységek felé veszem az irányt. Ha hegyimenőként szeretnék fejlődni, akkor nagyobb hegyekre van szükség, mint a magyar dombok. Elég sokat fog most változni az életem, remélem ez mind azt fogja szolgálni, hogy még jobb lehessek.”
