Köszönet jár Szijjártó miniszternek, amiért szóba hozta, hogy Magyarország eurótízmilliókkal járul hozzá az európai békekeret működéséhez. Ez alkalmat ad arra, hogy leírjuk: már megint hazudik. Nem az európai békekerethez való hozzájárulásunkat illetően, hanem akkor, amikor azt mondja, hogy a magyar kormány nem támogatja az „eszkalációs kockázatot” rejtő javaslatokat.
Dehogynem. Az európai békekeretből 15 ezer ukrán katonát képeznek ki és bár Magyarország tartózkodott az erről szóló határozat elfogadásakor, azért a tény még tény marad: euró tízmilliókkal járul hozzá ahhoz, amihez szóban nem járul hozzá. A kormány akkor is hazudik, amikor azt állítja, hogy Magyarország nem szállít fegyvert Ukrajnának. Az európai békekeret a kiképzésen túl félmilliárd euróért juttat fegyvereket Kijevnek, s ennek egy kicsiny, de mérhető része magyar pénzből megy.
A kormány vékony pallón egyensúlyoz, mozgástere a nullához közelít. Egyrészt hangsúlyozza különállását, másrészt az Ukrajna elleni orosz háború kapcsán a Brüsszelből nézve igazán fontos kérdésekben csatlakozik az uniós állásponthoz. Nem könnyű megmondani, hogy melyik véleménye az igazi, csak az világos, hogy a kettő egyszerre nem lehet az. A dolog képtelensége a most kezdődő „nemzeti konzultáció” kapcsán is nyilvánvaló. A műhiszti közepette Orbán Viktor nyolcból nyolcszor szavazta meg a büntetőszankciókat – ehhez képest a politikai hirdetésekben a dologban végképp vétlen ellenzékre próbálják kenni, hogy az bezzeg pártolja a csomagokat.
A háború ködének nevezik, amikor az ellentétes információkból nehéz összerakni, mi is a valós fronthelyzet. Az ellentétes információkkal a mi esetünkben saját kormányunk szolgál, amit viszont a köznyelv egyszerű ködösítésnek hív. Arra való, hogy az emberek ne lássák, mi történik. Szerencsére itt van nekünk Szijjártó.
