- Lugosi Béla, a mi vérszívónk

„Egy magyar Amerikában mindenét elveszítheti, kivéve az akcentusát” – áll mottóként Gyurkovics Tamás nemrég megjelent könyve, az Akcentus – Lugosi Amerikában első lapjain. A mottóként használt idézetet Selyem Zsuzsa Moszkvában esik című művéből kérte kölcsön a szerző, és bár az Akcentusban nem állatok perspektívájából ismerhetjük meg a történéseket, mint az előbb említett írásban, az elbeszélés módja Gyurkovics Tamásnál is legalább annyira központi.

A regény egyes szám második személyben íródott, elbeszélőnk Zazi számol be a levitézlett hollywoodi vérszívó, Lugosi Béla mindennapjairól. Zazi fiktív személy, a sztár titkára, aki titkon szerelmes belé, ez a vonzalom tartja Lugosi mellett a néha irracionális és kudarcokkal teli helyzetekben is.

A könyvbemutató moderátora, Benyó Rita utalt rá: Lugosi Béláról sokakban él egy kép, talán elsősorban az Ed Wood című Tim Burton filmből, de ez talán nem felel meg egészen a valóságnak. – Kettős a viszonyom ezzel a filmmel – fejtette ki Gyurkovics Tamás – Martin Landau nagyon jó benne Lugosiként, de alakítása inkább karikatúraszerű. Elkezdtem utánanézni, milyen lehetett ő valójában, és ahogy ez a korábbi könyveim esetében történt, a kutatás szinte rögeszmémmé vált – a szerző két előző műve, a Mengele bőröndje és a Migrén is dokumentumalapú írások – fontos számomra, hogy ha biográfiai adatokon alapuló regényt írok, akkor a valóság kritikus tömege meglegyen. Zazi fiktív karaktere, tehát maga az elbeszélő, így a regény igen nagy hányada fikciónak tekinthető, de az életrajzi adatok pontosak – részletezte.

Mivel Lugosi Hollywood aranykorában tartozott az álomgyár művészei közé, életéről rengeteg legenda kering még ma is. Ezek a legendák, az író elmondása szerint alternatív tényekként vándoroltak szakkönyvről-szakkönyvre. Gyurkovics Tamás a kérdésre, a legendák és a karikatúrák mögé nézve milyennek látja Lugosi Bélát, így válaszolt – Egy ripacsnak, a szó nem annyira ismert jó értelmében. Egyrészt autodidakta, önképző színészről beszélünk, akit nagyon hamar beskatulyáztak, de mivel Lugosi Béla az életében is kissé ripacsként viselkedett, beleállt ebbe a pózba, nagy szerepeket keresett és igyekezett ezeket belakni - fejtette ki.

A szerep kifejezést Gyurkovics Tamás nem csak színházi, hanem mindennapi értelemben is használja, kevesen tudják Lugosi Béláról, hogy a Tanácsköztársaságban mozgalmárszerepet vállalt – az egyesített színész szakszervezet vezetőjeként a színházak államosításában is részt vett, ami miatt a Horthy-rendszer üldözni kezdte, tulajdonképpen emiatt távozott a Tengerentúlra – meséli a szerző, aki úgy gondolja Lugosi Béla ezen szerepvállalása sem mentes a ripacsos karakterjegyektől – de szerintem ő egy szerethető ripacs, az én Lugosim legalábbis az – tette hozzá.

A kötetbemutatón kiderült, hogy Gyurkovics Tamást a regényírás alatt megpróbálták lebeszélni az egyes szám első személyben megszólaló mesélőről, valamint az Akcentus címről, szerencsére, nem hallgatott ezekre a tanácsokra. Az, hogy a regény folyton „te-ként” viszonyul címszereplőjéhez nagyon jól leképezi egyrészt a színész iránt táplált szerelmet, másrészt a rajongás folyamatát. A mű nem csupán színészportré, hanem rajongóportré is. A cím kapcsán sem feltétlenül jogos a kritika, ugyanis az író remek fogása, hogy az amerikai filmes kifejezések mellé időnként magyar közmondásokat illeszt, emiatt a regény helyenként olyan, mintha elbeszélője nyelvileg bizonytalan lenne, mintha olykor akcentusban szólalna meg.

Gyurkovics Tamás regénye megírásakor ügyelt arra, hogy írásában gyakran alkalmazzon filmes eszközöket, például a flashbacket, így meséli el például Lugosi Béla múltját, mely angol nyelven teljesen kidolgozott, míg hazánkban igen hiányos. Az Akcentus – Lugosi Amerikában ezt a hiányt igyekszik pótolni egyedi és izgalmas eszközökkel, bemutatja a mi vérszívónkat, színészként, mindennapi vámpírként és mások által kihasznált művészként.