Az ellenzék vezére az elmúlt hetek minden várakozást felülmúlóan kedvező közvélemény-kutatási eredményei alapján úgy döntött, hogy a tervezettnél korábban alakítja át a párt struktúráját. Sir Keir Starmernek az ölébe hullott a szerencse Liz Truss kormányfő és pénzügyminisztere, Kwasi Kwarteng botladozásaival, a katasztrofális miniköltségvetéssel és a kaotikus birminghami tory pártkonferenciával. A legutóbbi YouGov poll 33 pontos munkáspárti vezetést regisztrált a Konzervatívok előtt. Ehhez hasonló Labour-fölényre utoljára 1998-ban volt példa, amikor az egy évvel korábban földcsuszamlásszerű választást nyert Tony Blair még a "mézesheteit" élte az országgal.
Sir Keir a jelenlegi helyzetet úgy értékelte, "a kormány olyan bizonytalan lábon áll, hogy bármelyik pillanatban összeomolhat, ezért a pártnak késznek kell lennie egy előrehozott parlamenti választásra", elkerülve egyben az elbizakodottságot. A legfeltűnőbb változásnak az látszik, hogy Sir Keir stábfőnöke, Sam White távozásával és a politikai, illetve kommunikációs egységnek a pártközpontba való áthelyezésével nagyobb szerephez jut a pártirányítás és kisebbhez a pártvezető maga. Az ellenzéknek természetesen minden sajtófigyelem jól jön, és a választási üzemmód csak segíthet a széthúzó frakciók egyesítésében, de ha a Konzervatívok valamiben is egyetértenek, az a választás minden áron való késleltetése, hiszen ki az a képviselő, aki önként lemondana megélhetését biztosító mandátumáról?
A pártkonferenciák miatti kéthetes szünet után visszatért alsóházban elsőként Kwasi Kwarteng "vitte el a balhét", amikor képviselőtársai fiskális kérdéseire válaszolt.
Alig állt fel és egyenesedett ki az igen magas pénzügyminiszter, amikor az első "mondj le!" felkiáltás elhangzott.
Kormányzati és ellenzéki padsorokból egyaránt ellenséges kérdések érkeztek, elsősorban a megélhetési válsággal kapcsolatban, amit csak súlyosbított, hogy az elhibázott költségvetés nyomán megroggyant a font, megnehezült az új jelzálogkölcsönökhöz való hozzájutás, illetve az égbe szökött a már megkötött szerződések kamatfizetési kötelezettsége. Liz Truss szeptember elején megalakult, majd II. Erzsébet halála után több mint tíznapos működésképtelenségre ítélt kormánya már eddig is több látványos meghátrálásra kényszerült, különösen a legjobban eleresztettek 45 százalékos személyi jövedelemadója 40 százalékra csökkentésének visszafordításával. A Downing Street 10. és 11. lakóira fokozódó nyomás nehezedik azonban a szociális juttatások jövő évi emelésének mértékével kapcsolatban is. Nagy valószínűséggel Truss és Kwarteng engednek majd abban, hogy terveikkel ellentétben a korrekció a 10 százalékos inflációt és nem a kb. 5 százalékos átlagos béremelést kövesse.
Politikai közhelynek számít, hogy a Downing Street-i lakótársak közötti viszony gyors erodálásra van ítélve. Az azonban meglepő, hogy az egykori jóbarátok és greenwichi szomszédok között máris kialakult bizonyos feszültség. Kwarteng utólag tagadja, hogy a tory pártkonferencián azt találta volna mondani egy prominens torynak: Truss "túlélési esélyei legfeljebb 40-60 százalékosak". A pénzügyminiszter jövője nagyban múlik az ugyancsak kompromisszumként október 31-re, Halloween ünnepére előrehozott középtávú pénzügyi előrejelzés és terv fogadtatásától.
Mindeközben ismét előtérbe került Skócia függetlensége is. A Skót Nemzeti Párt hétvégi kongresszusa után, melyen Nicola Sturgeon ismét kiállt az ügy mellett, a héten az Egyesült Királyság legfelsőbb bírósága tűzte napirendjére a jövő októberre tervezett újabb népszavazás törvényességét. A referendum kiírásához Westminster engedélyére van szükség, az edinburghi autonóm nemzetgyűlésnek nincs felhatalmazása alkotmányos kérdések eldöntésére. A két női vezető közötti viszony aligha lehet fagyosabb, mint most. Sturgeon szeptember 6-a, kormányra lépése óta nem hallott Liz Truss felől, így nem csoda, hogy a hétvégén kijelentette, "megveti a Konzervatívokat", durva hangnemével bírálatokat váltva ki befolyásos brit politikusokból. A bíróság véleményére heteket, akár hónapokat kell várni.
