Orbán Viktor Olaf Scholz német kancellárnál tett látogatásának egyetlen maradandó emléke, hogy a magyar kormányfő berlini vizitjére időzítette Twitter-fiókjának megindítását. Rögtön olyan követőkre is tett szert, mint a nem éppen szalonképességéről ismert boszniai szerb vezető, Milorad Dodik, az egyre ijesztőbb kijelentésekkel előálló Aleksandar Vucic szerb elnök, a jobboldali radikális Jair Bolsonaro még hivatalban lévő brazil államfő, vagy olyan már bukott európai populista politikusok, mint Janez Jansa volt szlovén és Andrej Babis volt cseh kormányfő. Feltűnő, hogy a Twitter-követők között egyetlen jelentősebb uniós politikus sincs. S gyanítjuk, nem is lesz, mert a magyar kormány roppant diplomatikus módon épp a Scholzcal való látogatás napjára időzítette azt a bejelentést, amellyel ismételten bizonyította, mennyire megbízható európai partner: olajvezetéket építenek Magyarország felől Szerbia felé, így orosz nyersanyaggal látják el az országot, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy Budapest segít Belgrádnak az orosz olaj elleni embargó kijátszásában.
Mindezek alapján azon sem csodálkozhatunk, hogy a német kancellári hivatal semmit sem akart közölni Orbán és Scholz találkozójáról. Az ottani diplomáciában különösen szokatlan módon nem tartott a két politikus közös sajtóértekezletet sem, aminek nyilvánvalóan az volt az oka, hogy Scholz nem akarta nagydobra venni a magyar miniszterelnök látogatását, mert ez politikailag ártalmas lenne számára, annál is inkább, mivel épp aznap fogadta az EU Putyint leginkább védelmező politikusát, amikor az orosz elnök brutális rakétatámadást indított civil ukrajnai célpontok ellen.
A titkolózás ellenére biztosra vehető, hogy Scholz figyelmeztette a magyar kormányfőt arra: vegye komolyan az EU jogállamisági követeléseit, különben Magyarország lemondhat az EU-s pénzről. S ennek sejtjük is a ránk váró következményeit.