Hétfőn az MVM bejelentette: sikerült átütemeznie az orosz gázért fizetendők egy részét. Aznap Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter „háttérbeszélgetésen” ismertette a részleteket. Eszerint ha az irányadó, európai gáztőzsde átlagára egy bizonyos, a jelenleginél alacsonyabb szintet meghalad, a többletet három egyenlő részletben csak 2023, 2024 és 2025 egyazon havában kell Moszkvába utalni.
Mintegy mellékesen azt is megemlítette, hogy orosz gázárunk az irányadó tőzsde egy hónappal korábbi átlagához igazodik. Lapunk korábbi, a KSH külkereskedelmi adatbázisa alapján végzett vizsgálódásai alapján ugyanakkor az eddigi orosz tarifáink - különösen az új magyar-orosz gázszerződés tavaly októberi kezdete óta - nem az egy, hanem a két hónappal korábbi tőzsdei árhoz hasonlítanak inkább. Igaz, egy hónapos csúsztatással számolva az oroszok olcsóbbra jönnek ki. Az árívek rajzolata alapján mégis valószínűbb a két hónapos eltolás. De az sem elképzelhetetlen, hogy épp most változott az időbeli hossz. Nem tudni, mert eddig, annak „titkosságára” hivatkozva, még ennyit se árultak el a tavaly 10+5 évre kötött új magyar-orosz megállapodásról. A kormány érvelése nyilván humbug, hisz ha a szerződés részleteit nem is, de – stratégiai termékről lévén szó – legalább a beszerzési átlagárat számos, polgáraival méltányosabb állam közzéteszi.
Természetesen abból indulunk ki, hogy a miniszter igazat állított. De még ebből is csak az következik, hogy Putyin változatlanul, kőkeményen bevasalja rajtunk a gáz teljes, az általa többszörösére felvert tőzsdeihez igazodó árát. Legfeljebb később. Miközben az oroszok egymás után zárják el az európai államokhoz vezető gázvezetékeiket, Magyarország kap némi halasztást az évi több mint ezermilliárdra becsülhető „vörös csekk” kifizetésére. Ami egy újabb kötelék Budapest és Moszkva között.
Egyelőre nem tudni, hogy a véreskezű agresszor milyen árat kért ezért tőlünk. De az biztos, hogy Orbán politikáján hamarosan meglátjuk. Az árat pedig mi fizetjük meg - kamatostul.