Némiképp nehezen értékelhető annak az írásnak a célja, amelyet az Indexen tett közzé a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatója.
Demeter Szilárd erős felütéssel indít.
„Hétvégén a kollégáim riadtan kerestek meg, hogy információik szerint készül egy »leleplező« videóriport arról, hogyan biztosítok lehetőségeket a libernyákoknak. Röviden elintézhetném egy vállrándítással, hogy hát ez a dolgom (mármint a lehetőségek biztosítása a teljes kulturális paletta számára), de ha már a vélhetően jobboldali kultúrharcosok ekkora munkát fektetnek egy leleplező anyagba, megérdemelnek egy kissé hosszabb reakciót.”
Hangsúlyozta, ezt már többször, többféle formában elmondta, de most megismétli. Fő tételmondata az, hogy „a magyar kultúra nemzeti kultúra”. „Ha tehát nemzeti alatt azt érted, hogy Magyarországon létező, létrejövő magyar nyelvű kultúra, akkor nem Szent István magyarjaként, hanem a legvidámabb barakk lakójaként nézel a világra. És viselkedhetsz smasszerként, ettől még barakklakó maradsz. Ez a kommunizmus le nem vedlett öröksége” - vélekedett. A NER kultúrharcosa önmagát a „kommunista diktatúra gyermekének” vallja magát, s egyúttal védi a gondolat-, vélemény- és szólásszabadságot. És bár józan paraszti ésszel nem tudom elhinni, hogy magyarként és európaiként valaki komolyan gondolja a „cancel culture”-t, a „nyitott társadalmat” vagy a „woke”-ot, ettől még joga van újhülyének (olv. progresszívnak) lenni - tette hozzá. „A nemzet az a politikai közösség, amit meg lehet tagadni egyéni döntés alapján, de kollektív döntéssel senkit nem lehet kizárni belőle. Ebben az összefüggésben nem létezik többségi elv. Ez a nemzeti szabadság záloga.”
Demeter Szilárd: Muszáj volt elfogadnom, hogy ha az én megosztó személyemen keresztül fel lehet erősíteni üzeneteket, akkor be kell állnom a „táncba”Demeter Szilárd kifejtette, sok olyan politikai ellenfele van, akinek teljesítményét elismeri és tiszteli, ám akad olyan elvbarátja, „aki legszívesebben a síromon táncolna.” Ám ez szerinte mindegy is, mivel a magyar kultúra egészét tekintve a következő száz év időtávján teljesen érdektelen, ki a barátja vagy az ellenfele, netán ellenség. A lényeg az, ki mit tesz le az asztalra. Kultúrszociológiai faktum, hogy a kortárs művészeti alkotások kb. 80 százaléka elenyészik, legtöbb húsz százaléka marad fent – ezt azonban nem a főigazgató, hanem az idő dönti el. Ezért neki a száz százaléknak kell lehetőséget biztosítani, de nem alanyi jogon. Azt hangoztatta, döntéseit kizárólag az Alaptörvényben rögzített értékkészlet alapozhatja meg. Ami azon kívül esik, arra jogszerűen nem ítélhető meg közpénzt – ami azon belül jön létre, az támogatandó.
„Az elvi hozzáállástól ellépve az is nyilvánvaló, hogy mindenkinek nem jut elegendő. Ezért szoktam mondani, hogy ami itt folyik, az nem kultúrharc, hanem lökdösődés, aminek az a tétje, hogy kinek mekkora szelet jut a véges tortából. Pláne, hogy válságos időket élünk, vége a forrásbőségnek. Ilyenkor a lökdösődés fokozódik. Lesz itt még cicaharc… Mindent összevetve gyakorlatilag a kultúrpolitikában nem dönthetsz mindenki javára, vagyis nem dönthetsz igazságosan. De helyesen igen. Mi ezt próbáljuk tenni”
– zárta a 2020 szeptembere óta Fidesz-közeli portálon megjelenő írását Demeter Szilárd.
A múzeumigazgató egyébként korábban azzal hívta fel a figyelmet magára, hogy egy antiszemita írásban tett hűségesküt a Fidesznek. Mint lapunk is beszámolt róla, ebben többek között olyan kijelentéseket tett, mint hogy Európa Soros György gázkamrája.
Demeter Szilárd: Soros György a liberális Führer, Európa a gázkamrája