Volt egyszer egy Mozaik Klubnak nevezett csoportja az MSZP-nek a Medgyessy-kormány idején, amely tehetséges és lelkes fiatalokból szerveződött és élvezte a miniszterelnök bizalmát. Viszont nem volt egységes programjuk és akkori hírek szerint nem voltak jóban Gyurcsány Ferenccel. Később sok minden – például az új pártot gründoló elnök megítélése is – megváltozott, a csoport megszűnt, de a mozaikosok nagy része nem tűnt el, szocialistaként vagy a Demokratikus Koalícióban folytatta a politizálást. Némi államtitkári kitérő után Oláh Lajos, a csoport egykori szóvivője ma Arató Gergellyel és Vadai Ágnessel együtt a DK árnyékminisztere, Mesterházy Attila pártelnöki kört leírva a nemzetközi politika felé fordult, a NATO parlamenti közgyűlésének elnöke majd alelnöke lett, Ujhelyi István pedig tíz évvel később az MSZP képviselőjeként bevonult az Európai Parlamentbe és olyan jól tette a dolgát, hogy idén az év EP képviselőjének is megválasztották.
Egy dolgot nem csinálnak a Mozaik-csoport egykori prominensei: nem vesznek részt a szocialista párt vezetésében. Az utolsó volt közülük a pártagságáról vasárnap lemondott Ujhelyi, aki próbálta megnyomni a vészcsengőt, hogy a 3-4 százalékra zsugorodott MSZP-nek ne ez legyen az utolsó parlamenti ciklusa. Nyitottságot kért a változáshoz, új módszerek kipróbálásához, valami olyanhoz, ami a kilencvenes években képes volt felemelni a rendszerváltáskor megrogyott pártot a kormányzásig. S ugyanúgy belebukott ebbe a harcba, mint előtte sokan mások, akik körül elfogyott a levegő, ha megújulásért kiáltottak. Lássuk be, az nem természetes, ha egy tömörülésből egyazon oknál fogva lépnek ki régi, kipróbált vezetők, barátok és harcostársak. A kívülálló kénytelen ilyenkor azt gondolni, hogy nem a Botkák, Molnár Gyulák, Ujhelyi Istvánok tévednek nagyot, hanem azok, akik meghallgatni sem akarják őket.