Az ukrán vezetés megnyugvással fogadhatta, hogy Törökország az orosz-ukrán konfliktus legújabb fejleményei nyomán sem változtatott álláspontján. Az ankarai vezetés kiáll Ukrajna függetlensége és területi épsége mellett, és ennek megfelelően késlekedés nélkül elítélte a referendumnak álcázott orosz területrablást. A török külügyminisztérium nyilatkozatban hangsúlyozta, elfogadhatatlannak tartják a Kreml döntését a négy keleti, illetve déli ukrán megye Oroszországhoz csatolásáról, és emlékeztetnek rá, hogy 2014-ben hasonlóképpen elutasították a Krim-félsziget annexióját. Az orosz döntés a nemzetközi jog alapelveinek durva megsértése - idézik az ukrán sajtóban a török állásfoglalást, nem elhallgatva azt sem, hogy Ankara ugyanakkor folyamatosan és határozottan szorgalmazza a tárgyalásokat a háború befejezése érdekében, függetlenül attól, hogy az adott pillanatban milyen esélyei vannak ennek.
A tengeren túli - elsősorban az Egyesült Államok - és a vezető európai hatalmak katonai és diplomáciai segítségnyújtásáról gyakrabban esik szó mind a nemzetközi, mind az ukrán médiában, de Kijev számára megkülönböztetett jelentősége van a török szerepvállalásnak. Első pillantásra ebben szembeszökő lehet bizonyos kettősség: az ukrán sajtó szívesen rója föl Erdogan elnöknek, hogy kedves barátjaként emlegeti Putyint, rendszeresen találkozik vele, és kettejük viszonyát kifejezetten meleg szavakkal írja le. Ugyanakkor a harctéri beszámolókban gyakran föltűnik a Bayraktar szó: a kiváló képességű drónt igen eredményesen használják az ukránok az ellenséges célpontok megsemmisítésére.
Milan Lelics, az RBK ukrán hírügynökség elemzője e kettősség néhány részletére a helyszínen keresett magyarázatot. Ankarai beszélgetéseinek összefoglalójából kiderül, a török külpolitika főbb szempontjai közül kettő szerinte a többi elé helyezhető: szövetségek kötése az érdekek mentén, illetve a globális tárgyaló szerepére való törekvés. Törökország szerint az orosz-ukrán konfliktus békés rendezése úgy valósulhat meg, ha mindkét fél érdekeit figyelembe veszik és érvényesítik, "tehát az agresszor érdekeit is" - teszi hozzá a hírmagyarázó. Ukrajnában ezt nyilván másképp gondolják, elfogadhatatlannak tartva, hogy bárki egyenlőségjelet tegyen az agresszor és áldozata közé. Törökország mindenesetre folyamatosan segít Oroszországnak a szankciók következményeinek enyhítésében, egyes esetekben az el-, illetve kikerülésében, telephelyet ad orosz vállalatok sorának, orosz légi járatokat, ennek révén orosz turisták tömegeit fogadja - az ország az orosz állampolgárok számára a civilizáció kapuja lett, nemrég pedig Ankara eleget tett a Kreml egyik alapvető követelésének, és hajlandó rubelben fizetni a földgáz egynegyedéért - írja Lelics. A török magatartást korholják is ezekért. Ugyanakkor el kell ismerni, teszi hozzá, hogy az utóbbi hónapok két jelentős diplomáciai sikere, a hadifoglyok cseréje és a gabona szállítási egyezmény csakis a török diplomácia aktív erőfeszítései jóvoltából jöhetett létre. Mert ugyan - időnként vagy rendszeresen - mások is tárgyalnak Putyinnal, csak éppen minden eredmény nélkül.
Az ankarai beszélgetések egyik fő tanulsága Milan Lelics szerint az, hogy a török diplomácia, miután tudomásul vette, hogy a bucsai mészárlás napvilágra kerülése után áttörő diplomáciai sikerre nincs lehetőség, a kis lépések politikáját kezdte szorgalmazni. A török politika irányítói úgy vélik, bármekkora is az egymás iránti bizalmatlanság az orosz-ukrán konfliktus mindkét oldalán, bizonyos témákban, lám, van lehetőség a megegyezésre, mi több, annak betartására is.
Kétséges, hogy mennyiben érvényes ez a lehetőség az elmúlt napok fejleményeinek árnyékában. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök minden korábbinál határozottabban kijelentette, hogy a négy ukrán megye annexiója után immár semmi lehetőség béketárgyalásokra, és a harctéren dől el minden. Törökországban viszont úgy gondolják, hogy ami őket illeti, az elmúlt hónapokban mutatott következetesnek és átláthatónak mondható diplomáciai erőfeszítéseinek köszönhetően regionális befolyásukat sikerült megerősíteniük, immár globális szerepvállalásra is készülhetnek, és ez kifejezetten jól jöhet a jövő évi választások előtt az otthon amúgy sok gonddal küszködő Recep Erdogan elnöknek.
