Az állam az emberi társadalom fejlődésének egyik legfontosabb alkotása, amelynek változásai összefonódtak a történelem előre haladásával.
A régi korokban az államok a hatalmat „Isten kegyelméből" birtokló uralkodók „zsákmányai" voltak, akik tetszésük szerint rendelkeztek valamennyi alattvalójuk javaival és sorsával is. Az Amerikai Egyesült Államok létrehozását 1776-ban elfogadó kongresszus szakított ezzel a hagyománnyal, és az államot a szabad társadalom együttélésének jogait biztosító közhatalomként határozta meg.
A társadalom, illetve a megbízásából a közhatalmat gyakorló állam viszonya egy társadalom szabadságfokának a mércéje. Minden ember egyenlőnek született, joga van az élethez, a szabadsághoz és a boldogságra törekvéshez, mondták ki. „Ha bármikor, bármely kormányforma alkalmatlanná válik e célok megvalósítására, a nép joga, hogy az ilyen kormányzatot megváltoztassa vagy eltörölje, és új kormányzatot hozzon létre” – idézte korábban több alkalommal mostani miniszterelnökünk is.
A nemes elveket azután a valóság gyorsan magához igazította. Száz évvel később már nem lehetett leplezni, hogy a kormány a Wall Street, a pénzügyi hatalmak érdekeit követi, a politika pedig nem az erkölcs, hanem az érdekek arénája. „Annak a tudománya, hogy ki, hogyan, mit és miért kap". Többször is megfogalmazták, 1962-ben még John Kennedy is, hogy „az állam a polgár szolgája és nem az ura", de a valóság felülírt minden nemes törekvést. „Hosszú távon minden kormány saját népének szimbóluma, bölcsességükkel és butaságukkal együtt, azt kell mondjuk: amilyen a nép, olyan a kormánya." (T. Carlyle)
„Abból, hogy egy paraszt is lehet király, még nem lesz a királyság demokratikus." (W. Wilson, 1910) Azóta sok minden történt. Megtapasztalhattuk, hogy a valóságban nemcsak erőszakkal, hanem a demokrácia játékszabályaival visszaélve az állam akár a nép kizsákmányolójává is lehet, személyi hatalommá vagy diktatúrává válhat, ha nincs erős, szervezett társadalom. Az állam a kizsákmányoló osztály szervezete, eszköz az elnyomottak féken tartására, ezért a burzsoá államot meg kell szüntetni, és egy új típusú rendszert kell teremteni – határozta el Lenin.
A megvalósult államszocialista berendezkedés új társadalmi rendszert hozott létre, szétverte a korábbi elnyomó államot, de az új társadalom működését biztosító államhatalom még inkább központosítottá lett, a diktatúrák eszközévé vált. Bebizonyosodott, hogy a túlságosan központosított kormányzást a hatalmat gyakorló csoportok minden rendszerben önérdekűvé változtatják, a csoportérdekek kiszolgálójává teszik. A hatalomra került párt(ok) alapvető érdeke sikerességük bizonyítása, amihez a média segítségével egy alternatív valóságot teremtenek. Minél messzebbre távolodnak a realitástól, annál jobban belegabalyodnak a hazugságaik hálójába, annál erőszakosabban hallgattatják el az igazság kimondóit.
Az állam funkcióiról alkotott újabb elképzelések szerint az a lényeg, hogy kinek az érdekeit szolgálja az állam. A népét vagy a különféle érdekcsoportokét és monopóliumokét. Vannak, akik szerint a szociális ellentmondások megszüntetésével fokozatosan át lehet alakítani a kapitalizmust szocializmussá. Eszerint az állam valamiféle „döntőbírója" a társadalomnak, és a cél az osztálybéke megteremtése. Ilyen elképzelésre épülnek a skandináv országok alulról felfelé szervezett demokráciái is, amelyek a gondjaik ellenére sikeresebbek, mint a „hagyományos", egyre erősebben központosító államok. Az utóbbiakban ugyanis minden az állam (illetve az általa képviselt érdekcsoportok) jövedelmeinek gyarapítását szolgálja, a növekvő kizsákmányolás ellehetetleníti az embert és tönkreteszi a környezetet.
Mit várunk a mindenkori államtól? Az állam minden rendű és rangú képviselője a nép alkalmazottja, még a miniszterek is „közszolgák". Azért fizetjük valamennyit, hogy elvégezze a rábízott közérdekű feladatokat: gyógyítson, tanítson, őrizze a rendet, és így tovább...
A politikusok is a társadalom egészének érdekeit szolgálják – közvetítik választóik igényeit, részt vesznek az országos érdekegyeztetésekben, amelyek célja a mindenki számára elfogadható döntések kialakítása. A XXI. században a munkához, a lakhatáshoz, a tanuláshoz, az egészséghez és a biztonságos időskorhoz való jogok garantálása az állam legalapvetőbb kötelezettségeit jelentik. Ha ezek megvalósítására az éppen megbízott hatalomgyakorlók nem képesek, akkor ugyanúgy kell velük eljárni, mint az alkalmatlan munkavállalókkal – valódi szakemberekre kell cserélni a politikusokat, még ha most ennek éppen az ellenkezője is a divat!
Hogy Magyarország mostani kormányának teljesítményét, az élet különféle területein egymást követő válságközeli helyzetek okait ki hogyan ítéli meg, az magánügye. De fennáll a veszélye, hogy az államhatalom a társadalom szolgálójából többségének kizsákmányolójóvá válik, és ez visszavezet egy korábbi, egyszer már meghaladott korszak viszonyaihoz.