Egy tárlatnyi Barcelonát láthatunk a Cervantes Intézetben, illetve a katalán város egy intenzív időszakát, a feminista mozgalmak életét a 70-es évekből. A fotók készítője Pilar Aymerich, a spanyol fotográfia egyik nagyasszonya, akit tavaly Spanyol Nemzeti Fotográfia-díjjal tüntettek ki, ezzel hazájában a legrangosabb elismerés birtokosa fotósként. Pilar Aymerich idős kora miatt nem látogatott el első magyarországi kiállításának megnyitójára, személyéről és munkásságáról azonban tömör előadást tartott Carmen Dalmau művészettörténész, esztéta.
Carmen Dalmau egyértelműen úgy látja, a művész látásmódját nagyban meghatározta, hogy fotográfusi karrierje előtt az Adriá Gal Színművészeti Iskolában tanult – Pilar számára egész Barcelona egy színpad volt – fejtette ki előadásában a művészettörténész – Minden munkája megszólal, olyan beállításokkal dolgozik, amelyek láttán azt érezzük, a következő pillanatban folytatódik a képen látható alakok mozdulata. – Pilar Aymerich munkásságának legnagyobb részét a Franco-rezsim végétől a rendszerváltásig készített fotók teszik ki, ezek képezik a kiállítás törzsanyagát is. Gyakori témái a felvonulások és társadalmi mozgalmak, erős politikai töltetű képei ellenére szabadúszóként munkálkodott mindig is, Carmen Dalmau kiemeli: a politikai pártok felkéréseit mindig visszautasította. – Pilar egy egyedi nézőpontú krónikása Spanyolország életének, kamerája elé leggyakrabban nők és a nőket érintő társadalmi problémák kerülnek. Átfogó világlátás nélkül egyetlen fotográfusművész sem tud létezni, Pilar világlátása a demonstrációkban, valamint a szabadságukért küzdő nőkben manifesztálódik, egyértelműen az ember áll művészete középpontjában.
A spanyol alkotó társadalmi riportot idéző munkáin keresztül Barcelona történetének számos izgalmas részletével megismerkedhetünk: 1976-ban tüntetést tartottak a Bíróság előtt egy törvény ellen, amely a házasságtörő nőket hat év börtönbüntetéssel sújtotta, Pilar Aymerich fotóján egy kedvesen mosolygó nő áll, nyakában a gyermeke és egy transzparens „Jo també soc adultera” („Én is házasságtörő vagyok”) felirattal. Egy másik fotón óvodások nyakában lógnak a táblák, a kép előzménye egy 14 óvodát érintő tüntetéssorozat, mely során mintegy 800 fő, pedagógusok és családjaik foglalták el az intézményeket tíz napig, ezzel követelve segélyeket és támogatást az önkormányzattól és az Oktatási Minisztériumtól. A kiállítás egyik legizgalmasabb sorozata a Trinidad Női Börtönről készített fotográfiák. Nagy társadalmi nyomásra a börtönt igazgató apácák elhagyták az intézményt, amely tíz napig a rabok irányítása alá került, Pilar Aymerich bejutott a börtönbe és felvételeken örökítette meg az ott élőket. Egyik beállított fotóján föl sem tűnne, hogy épp börtöntöltelékek pózolnak a kamerának, egyrészt, mert saját ruháikat viselik, másrészt, mert a legtöbb rabéveit töltő nő a már említett házasságtörés vagy abortusz miatt ült a Trinidadban.
Carmen Dalmau előadásából kiderült, hogy a Pilar Aymerich közeli barátságban állt Montserrat Roig írónővel, több képen megörökítette őt, Roig pedig egy regényének főhősét a fotóriporterről mintázta. Szinte anekdotaként említi az esztéta, hogy Pilar épp Párizsban járt 1968-ban, azonban nem érezte jól magát a francia fővárosban, emiatt idővel hazautazott, így a nagy demonstrációfotós éppen lemaradt a májusi diáktüntetésekről.
Infó:
Pilar Aymerich: A feminista harc Barcelonában és a társadalmi riport
Cervantes Intézet
Nyitva: október 28-ig
