Beckett darabja, a „Godot-ra várva” semmi ahhoz képest, amilyen abszurd drámák részesei vagyunk itthon, zsozsóra várva. Mármint európai zsozsóra. Beckettnél ketten várnak Godot-ra, meglehetősen legatyásodva, de az az istennek nem akar megérkezni. Mi is ketten várunk a zsozsóra: az ország és a kormány.
Ám innentől már eltérnek az érdekek. Nekünk az volna jó, ha pénz is volna, meg jogállam is. Vagyis jönne a támogatás, de oda, ahová kell, vagyis ugyanakkor visszaszorulna a korrupció. A kormány viszont tisztában van vele, hogy működésük alapja a hűbéri lánc jóltartása. Ez pedig nem megy a lezsírozott közbeszerzések, kezes ügyészség nélkül. Ha muszáj, formálisan eleget tesznek az uniós feltételeknek, de minél könnyebben megúsznák az egészet.
Ezért meglepő jeleneteken ámulhatunk. Beckett ehhez képest egy fantáziátlan, unalmas, könyökvédős írnokocska, de komolyan. Az Unióval szemben kakaskodókból nemhogy ismét páva, de valóságos házigalamb lett. Tetszenek még egy korrupcióellenes intézményt parancsolni? Ó, hogyne, már itt is van a törvényjavaslat. Persze, független szervezet lesz, nálunk jobban senki sem rühelli a kormánynak alávetett testületeket, már a látásukra is kiverne minket a ragya. Varga Judit dicséri „az előremutató tárgyalásokat”, holott tegnap még arról beszélt, hogy a miskároló késsel az óvodák kapujában leselkedő brüsszeli bürokraták kötöttek belénk, akikkel szemben a kormány kivont karddal védelmezi a kisdedeket. Most meg akármit mondanak a miskárolók, (Lázár olvasata szerint: „kokainista gazemberek”), rábólint. A magyar óvodásoknak annyi.
Eddig fennen hirdették, hogy nálunk „zéró tolerancia” van a korrupcióval szemben, ami amúgy nincs is. Most a tolerancia a zéróból mínusz százba megy át. Azt nem tudni, mivel szemben, ha korrupció már enélkül sincs, de ezt majd később elmagyarázzák, Rogánék még gyorsan kiírnak egy kommunikációs pályázatot valamelyik barátjukra. Amíg lehet.
Egy szóval sem utasították vissza azt sem, amikor az illetékes uniós biztos azt mondja: a korrupció nálunk rendszerszintű, ezért nem érnek célba az európai támogatások. Jesszus. Hogy rendszerszintű? És korrupció? Hasonlókért tegnap Szíjjártó még behívatta volna az összes uniós ország nagykövetét, most meg csak mosoly és hajlongás. Legalábbis odakint. Hogy Brüsszelben erre ne röhögjék szembe, szegény Navracsics inkább átlépett a KDNP-be. Fideszesnek már nem hinnének.
Itthon közben valamivel meg kell nyugtatni a hüledező bázist. Amikor bárányhimlős voltam, én is kaptam extra meggybefőttet, hogy ne kapargassam a sebeket. Jobb ötlet nincs, jöjjön megint egy Nemzeti Konzultáció, amiben belerúgunk az Unióba és az egész Nyugatba. Véletlenül épp olyankor, amikor Putyin is nyugatellenes hadjárattá minősítette át Ukrajna lerohanását. Azt persze tudjuk, hogy ezektől a kérdőívektől az energiahelyzet csak annyiban változik, hogy az indulatosabb állampolgárok gyújtósnak felhasználhatják. Ezért is izgulok, hogy az internet mellett papírokat is küldözgessenek.
De semmi sem fedi el: kormány beismerő vallomást tett a korrupcióról és a jogállam betegségeiről, akkor is, ha az előírt orvosságot igyekszik majd stikában a mosdóba önteni, ahelyett, hogy bevenné.
Az osztrák uniós biztos szerint a váratlan együttműködési készség magyarázata: „a pénz mozgatja a világot”.
Természetesen hülyeséget beszél, mint általában az Unióban szokták. Nem a pénz, hanem az aranyhal. Kocsis Máté frakcióvezető is ebből ismerte föl, hogy nagy a baj: lépni kell. A két akváriuma közül az egyiktől meg kellett válnia. A szívéhez nőtt aranyhalak egy tóba kerültek. Az egyik megoldás, hogy minket, szintén a szívükhöz nőtt honpolgárokat is a vízbe dobnak. Erre is látok kísérleteket, de nehéz volna népszerű programként meghirdetni. Maradt a másik lehetőség: a „felköpni és aláállni” modell.
Most ezt teszik, remélve, hogy az igényelt intézkedéseket majd csak kiherélik valahogy. Az agrártámogatások, amelyek megvonása a vidéki bázist ásná alá, végül is maradnak. Orbán az időre játszik: ha az Európai Tanácsba belép az olasz Meloni, ha a svéd kormányba bekerül a szélsőjobb, ha a fűtési gondokba belefáradt európaiak néhol hasonló irányba tolják kormányaikat, majd csak felállhat ő is a szégyenpadról, nem lesz akkora a szigor.
Az ellenzék azzal segítheti elő a pénz érkezését, hogy itthon követeli a feltételek valódi teljesítését. A korrupció letörése, a független igazságszolgáltatás Magyarország érdeke, nem az Unió nünükéje. Az ellenzék állítson fel szakember-csapatot, amely árgus szemekkel figyeli. a kormány valóban beváltja-e ígéreteit. Legyen ott a nyakukban: tárja fel a nyilvánosság előtt minden egyes trükközésüket, szervezzen ellenük akciókat.
Nem azért, hogy „feljelentsék” a csalást Brüsszelnél, ami erre majd visszatartja a pénzeket. Ezt megint mi szenvednénk meg. Nem vagyunk csecsemők: ha bűzlik a rendszer, Európa nem fog rendszeresen tisztába tenni minket. Nekünk kell rávezetni a kormányt a szobatisztaságra. Úgy fest, a zsozsóra nem hiába várunk, de Godot-ra igen. Az életünket csak mi oldhatjuk meg, a fásultságból csak mi húzhatjuk ki magunkat. Mi vagyunk Godot.