A Covid-lezárások hangulatát idézik az Ócsa Alsópakony városrészében elterülő lakópark kihalt utcái. Messziről csak néhány parkoló autó jelzi, hogy itt élnek, de a telep széli játszótér, az utcák üresek. A kertek nagy része is néptelen, sok helyen játékok hevernek, néhány házból gyereknevelés hangjai törik meg a szinte tökéletes csendet. Az építés után telepített fák megnőttek, az utcákon sétálva kerítésnek vetődő, nagytestű kutyák ugatása jelzi az útvonalat. A többség már nem akar nyilatkozni a sajtónak, kicsit elegük lett abból, hogy az ország leghíresebb szociális lakótelepén élnek.
Prímás György és felesége, Gabriella a kivételek közé tartozik. Nem „őslakók”, és a sokgyerekes családok közül is kilógnak: a hatvanas házaspár már az önkormányzathoz pályázott szociális alapon, három éve költöztek ide ketten egy tacskóval.
Nem fizették a lakbért és elég nagy dzsuvát csináltak, úgyhogy kirakták őket – mondja György az előző lakókról, akik még a Máltai Szeretetszolgálat szervezésében kaptak itt otthont. A lakbért ők sem tudnák fizetni, ha a férfi nem vállalna négy órában őrködést, Prímásék ugyanis a piaci árba sorolt kategória 82 ezres díját fizetik, de ez még így is kevesebb, mint az Ócsán jellemző 120-130 ezres bérleti díjak.
Örülnék, ha nekem is csak 30 lenne - bök az állával az egyik szomszéd portája felé György, arra utalva, hogy ők a szociális kategóriába esnek. A harmadik kategóriába a költségelvű fizetők tartoznak, havi 35-49 ezer közötti lakbérrel.
Feszültség azonban nincs az önkormányzat által jövedelem és házméret alapján megállapított, ezért eltérő lakbérek miatt. Ahogy jóformán más kapcsolat sincs a lakók között: Gabrielláék arra panaszkodnak, hogy semmilyen közösségi élet nincs az Ócsa központjától öt kilométerre lévő telepen.
„Nem azt mondom, hogy legyen kocsma, de valami hely, ahol például a gyerekek csocsózhatnak“, mondja György, felesége pedig hozzáteszi, „itt még szilveszterkor is csönd van“.
Legalább a tacskójuk nem kap frászt, nézik a jó oldalát.
Ha valakit keresnének, nem tudnám megmondani, ki az – jellemzi a közösséget egy névtelenséget kérő családanya néhány házzal odébb. Mindenki dolgozik, rohan haza, gyereket nevel, bezárkózik, de neki nagyobb problémája, hogy a fiának azért kellett kollégiumba mennie a 30 kilométerre lévő Budapestre, mert a telepről olyan rossz a csatlakozás, hogy nem tudna hazajönni: az utolsó busz az ócsai állomásról fél hétkor indul, utána marad a gyaloglás. Ők a kezdetektől élnek itt, szociális alapon 35 ezer a lakbérük, mert a bedőlt hitelüket még mindig fizetniük kell. Ezért eléggé nehezükre esett, hogy egy olcsó autóba és egy jogosítványba is be kellett ruházniuk, hogy az asszony dolgozni, boltba, postára el tudjon menni.
Az utca elején élő Erikáéknak is létszükséglet az autó, az asszony éppen indulóban van gyerekeivel a szomszéd városba misére. Azt meséli, az ő lakásukat is elárverezték, és már az első körben pályáztak. Nyolc évvel ezelőtt nem jutottak itt otthonhoz, de nem adták fel, végül öt éve nyertek bérleti jogot. Szerinte nagyon energiatakarékosak a házak, jó a szigetelésük, így attól nem tart, hogy emiatt nőne jelentősen az energiafelhasználásuk. Valamennyi fájuk van, de biztos, hogy venniük kell még, de hogy milyen áron, azt nem tudja.
A telep házai „gyárilag“ fatüzelésű kályhával épültek, így itt a legfontosabb kérdés, tele lesz-e az égéstér télen. Egy 50-60 négyzetméteres ház fűtéséhez - a berendezésektől, a beállított hőfoktól és a fa minőségétől függően - egy tél alatt nagyjából 5-7 köbméter fára van szükség. A legolcsóbb, vékony tűzifa köbmétere piaci áron 3-5000 forint, vastagabb hasáboké 5-10000, a legjobb minőségű, vastag fáé 20-30000 forint körül mozog. (Ottjártunk után döntött a kormány arról, hogy az állami erdőgazdaságoknál minden háztartás hatósági áron igényelhet 10 köbméter tűzifát. Az igényt személyesen, telefonon és emailben is lehet jelezni. A rögzített ár keménylombos fa esetén 30 ezer, a lágylombos fa és fenyő vásárlásakor 19 ezer forintos köbméter árat jelent).
Prímás György szerint tavaszig talán kihúzzák fával, de éppen a napokban szereltek be egy klímaberendezést, és terveik szerint fűtésre is használni fogják, bár azt még nem tudják, megéri-e. Gabriella azt mondja, havonta 10-15 ezer forinttal tölti fel a villanyórát, úgy, hogy a hűtő mellett két „taktikai” fagyasztójuk is van:
„Akciók idején azonnal megyünk és bevásárolunk, ki tudja, mennyi lesz jövő héten“.
Hogy a klíma mennyivel fogja ezek mellett megdobni a fogyasztást és ki tudják-e fizetni, azt majd télen meglátják.
De spórolni már nem nagyon tudnak, a mindentől messze eső telepen szinte alapszükségletnek tekinthető autójuk sincs, motorral és bringával tudnak kimozdulni, és az önellátás is korlátozott. Sok udvarban ugyan kapirgál csirke, de veteményest alig látni. Nem véletlenül: "Ha belevágom az ásót, szikrázik!" - érzékelteti a talaj minőségét György, arra utalva, hogy amin állunk, összetömörödött százaz homok. Némi tőzeggel, autógumi ágyásokban azért igyekeznek életben tartani néhány dísznövényt.
– Még nem vettünk idén fát, tavalyról maradt pár köbméter. Majd meglátjuk, hogy lesz, máról holnapra élnünk
– mondja egy névtelenséget kérő családanya. Ő sem tudja, mennyi áramra lesz elég a szokásos 5-10 ezer forintos feltöltés, azt mondja, semmilyen tájékoztatást nem kaptak. Közben többször is rászól a gyerekekre, hogy kapcsolják le a villanyt odabent. A feltöltős fogyasztókat hátrányosan érintő változásokat szóvá tevő Jámbor András független országgyűlési képviselő szerint a feltöltős villanyórák elszámolási rendszeréből következően a lakók egy ideig még rezsicsökkentett árat (36 forint) fognak fizetni. Miután azonban elfogy az egy (nem naptári) évre meghatározott kedvezményes árú mennyiség (2523 kWh) - minél többet fogyaszt valaki, annál előbb -, az itt élők is az emelt árat (70,1 forint) fogják fizetni, vagyis a 10-15 ezer forintos havi feltöltésből feleannyi áramra fogja futni a „lakossági piaci“ áron.
Az elmúlt nyolc évben – lehetőség vagy kényszer hatására – többen elhagyták a telepet, új családok költöztek be, de van, amit a kezdetektől nem sikerült elérnie az itt lakóknak. Többször kérték, hogy induljon fél hét után is busz, az pedig forduljon be legalább a telep elejére, hogy a gyerekeknek és az időseknek ne a forgalmas főúton kelljen átkelniük a megállóba.
Többek állítása szerint a polgármester egy vállrándítással intézte el a panaszukat, és azt mondta, örüljenek, a kezdeteknél még ennyi sem volt.
Kerestük Ócsa fideszes polgármesterét, Bukodi Károlyt az ügyben, de nem válaszolt. Ahogy arra sem, tervez-e az önkormányzat valamilyen segítséget a lakók téli energiatámogatására, van-e még együttműködés a Máltai Szeretetszolgálattal, sőt, még azt sem voltak hajlandóak elárulni, hányan élnek jelenleg a telepen, és közülük mennyi az „őslakó“. Részletes kérdéseinkre a polgármester mindössze ennyit írt: "kérdéseinek egy része már nem időszerű, a többire pedig az ott lakók tudnak/tudtak válaszolni."
Orbánék itt is nagyot álmodtak
A bedőlt devizahitelesek megsegítésére eredetileg ötszáz otthon építését tervezte az Orbán-kormány, az Ócsához tartozó Alsópakonyban kialakított szociális lakóparkba azonban mindössze nyolcvan ház épült, és a mai napig nem is kapott semmilyen nevet a telep.
Az „Ócsai szociális lakópark" 50-70 négyzetméteres egyenházait a Makovecz Imréhez köthető Koós Károly Egyesület építészei tervezték. Kivitelezésük 2012-ben kezdődött, a házakat pedig az akkor szokásos négyzetméterár négyszereséért húzták fel. A fűtést minden épületben fatüzelésű kályhákkal oldották meg, a gázt be sem vezették a telepre, a villanyórák pedig feltöltősek. A lakókat 2013-tól a Máltai Szeretetszolgálat toborozta pályázat útján a bedőlt devizahiteles családok közül, de 2019-től az ócsai önkormányzat vette át a lakóparkot. Nem sokkal később emelkedtek is a lakbérek: a kezdeti 16-21 ezer helyett ma 30 és 86 ezer közötti összeget kell az önkormányzatnak fizetni, jövedelmi és szociális helyzettől függően.
