Heteken belül leállhat a Dunaferr, amely az egyik nagyolvasztó hetekkel ezelőtti leállítása után a héten arra kényszerült, hogy másik nagyolvasztóját is leállítsa – derül ki az acélipari vállalat vasárnapi közleményéből.
Mint írják, bár az elmúlt időszak is kritikus volt, de sok más uniós acélipari szereplővel szemben a Dunaferr talpon tudott maradni, még ha visszafogottan is, de termelt.
„Mára azonban tarthatatlanná vált a cég helyzete, és az egyik nagyolvasztó hetekkel ezelőtti leállítása után, ezen a héten pénteken a Dunaferr arra kényszerült, hogy leállítsa a másik nagyolvasztóját is”
– hangsúlyozzák.
A közlemény szerint a leállás közvetlen oka, hogy a nélkülözhetetlen alapanyag, a koksz beszállítását évtizedek óta végző Donau Brennstoffkontor GmbH (DBK)
váratlanul megtagadta a szállítást.
A kokszhiány miatt bekövetkezett kényszerű leállás azt jelenti, hogy jelenleg nincs lehetőség nyersvas- és acélgyártásra a Dunaferrnél. Mint írják, az egyetlen megoldás az lehet, ha a szükséges mennyiségű és minőségű koksz beszállítását újra, legkésőbb egy héten belül megindítja a DBK, mert a hosszabb leállás – elsősorban az újraindulás műszaki kockázatai és költségei miatt – ellehetetlenítené működésüket.
Továbbra is megpróbálnak kitartani, és a munkavállalókat továbbra is foglalkoztatják.
„Ennek rövid távon a kokszszállítás újraindulása az elengedhetetlen feltétele, de közép- és hosszabb távon az iparági krízis helyzetben a túlélés egyetlen lehetőségét az állami beavatkozás jelentheti”
– írják.
A vállalat szerint az orosz-ukrán háború, az energiaválság és a logisztikai nehézségek a Dunaferr-t olyan helyzetbe sodorták, amellyel egyedül képtelenek megbirkózni. Ezért számos országhoz hasonlóan itthon is megkezdődtek a tárgyalások az iparág és a kormányzati szakemberek között.
A közlemény szerint a kormányzat időközben elkezdte a nagy iparvállalatok – így a Dunaferr – számára is segítséget jelentő támogatás kereteinek kidolgozását. A gyármentő program elsősorban az energiaár-csökkentő intézkedések és bértámogatások, valamint adókedvezmények vagy a konkurensek által külföldről behozott termékekre kivetett magasabb „védővámok” révén segíthet. A kiutat a Dunaferr számára is a kormányzati intézkedések lehető leggyorsabb bevezetése jelentheti – szögezik le.
Felidézik, hogy a háború kitörésekor az acélpiacon jelentős kereslet volt, és a legtöbb vállalat teljesen feltöltötte készleteit, aminek következtében a háború kitörése utáni időszakra az európai piacon a kereslet elapadt, és a késztermékek árai drasztikusan visszaestek.
A melegen hengerelt acéltekercs ára február és augusztus között 25%-kal csökkent. Mindeközben az energiaárak soha nem látott módon emelkedtek: a júliusi 270 EUR/MWh-s villamosenergia-ár augusztusra két és félszeresére, 700 EUR/MWh fölé emelkedett. A földgáz ára pedig másfél év alatt több mint tízszeresére drágult. Ahhoz, hogy ezt a drasztikus energiaár-növekedést képes legyen kigazdálkodni, a vállalatnak egy tonna melegen hengerelt acélterméket 1200-1300 eurós áron kellene értékesítenie, miközben a jelenlegi 750 eurós tonnánkénti piaci ár ettől jelentősen elmarad.
Felhívják a figyelmet arra, hogy a válság nemcsak a Dunaferrt, hanem a második legjelentősebb hazai acélgyártót, az ÓAM Ózdi Acélművek Kft.-t is érinti, ahol a veszteség minimalizálása érdekében már többször felfüggesztették a termelést. Míg az ózdi acélgyár technológiájában a leállás és újraindulás nem okoz megoldhatatlan problémát, addig a DUNAFERR berendezései igénylik a folyamatos üzemeltetést, és ezért a vállalat eddig a termelés visszafogásával igyekezett minimalizálni veszteségét.
Kilátástalan a helyzet a Dunaferrnél: se alapanyaguk, se megrendeléseik nincsenek érdemben, és egyre súlyosabb a munkaerőhiány is