Milyen államformát válasszanak a perzsák? – erről a ma is rendkívül izgalmas témáról tanácskozott Hérodotosz (A görög-perzsa háború. Osiris Kiadó, 1997) tudósítása szerint i. e. 522-ben Dareiosz, a leendő király hat perzsa nemessel. Miután II. (Nagy) Kürosz perzsa király i. e. 530-ban a Szir-darja folyó menti ütközetben elesett a masszagéták elleni hadjárat során, majd fia és utóda, II. Kambüszész is szerencsétlenül járt, Dareiosz és a hat lázadó perzsa nemes megölték a trónbitorló méd mágusokat.
Ezután ültek össze, s Hérodotosz szerint „olyan beszédeket mondtak, melyeket sok hellén talán el sem hisz, pedig csakugyan elhangzottak”. Egyikük, Otanész azt javasolta, „bízzák a birodalom kormányzását az összes perzsára”, „Megabüzosz viszont a kevesek uralmát, az oligarchiát támogatta”, míg Dareiosz maga azt indítványozta, hogy „a monarchiát – az egyetlen ember uralmát – részesítsük előnyben”. Végül az utóbbi javaslatát fogadták el, „a királyválasztásról pedig úgy döntöttek, hogy nyeregbe szállnak a város szélén, és akinek a lova napkeltekor először felnyerít, az lesz a király”. Így lett aztán lovásza segítségével Dareiosz a perzsa király (uralkodott: i. e. 522-486). Hogy a valamivel később élő és alkotó Hérodotosz (i. e. 484-425) saját korának görög „államtani” vitáit vetítette-e rá a perzsa birodalom viszonyaira, abba most ne menjünk bele. Ami biztos, hogy az államformáknak ez a hármas felosztása – demokrácia, oligarchia, egyeduralom – később is tovább él a görög gondolkodásban.
Egy évszázaddal később Arisztotelész (i. e. 384-322) Politika című művében (Arisztotelész: Politika, Gondolat Kiadó, 1984) hat államformát különböztet meg aszerint, hogy egy ember, néhány vagy sok személy gyakorolja-e az uralmat, s hogy a „közérdek szerint” uralkodnak-e vagy sem. Az a három államforma, amely a közérdekre tekintettel van: a királyság (egy személy uralma), az arisztokrácia (kevesek uralma) és a politeia (sokak uralkodása). „Az említett alkotmányok korcs alakjai pedig: a királyságé a türannisz (zsarnokság), az arisztokráciáé az oligarchia, és a politeiáé a demokrácia” – írja Arisztotelész, aki aztán sokféleképpen tagolja és elemzi tovább ezt a felosztást. Ami ebből minket érdekel, az a leírás, hogy a türannisz, a zsarnokság miként tartható fenn, hiszen miniszterelnökünk Kötcsén állítólag arról beszélt, hogy a Fidesz akár 2060-ig is elkormányozhatja az országot. Nos, Arisztotelész szerint a türannoszok e törekvéseit három pontban össze lehet foglalni: „A türannisz ugyanis három célra törekszik: az egyik, hogy az alattvalók kicsinyes gondolkodásúak legyenek (…); a másik, hogy bizalmatlanok legyenek egymással szemben (…); a harmadik pedig, hogy képtelenek legyenek a cselekvésre.” Azt hiszem, e három pont mindegyike igaz a mai hazai viszonyokra, különösen az „alattvalókra”. Érdekesség, hogy Arisztotelész szerint a korinthoszi Periandrosz, az első hellén türannosz honosította meg e gyakorlatot, és „ebben sokat vett át a perzsa uralkodói rendszerből is”.