A svájci-francia művész filmkritikusként kezdte a karrierjét, mint pályatársa Francois Truffaut, és az 1950-es évek végén, az akkor szerintük már igen elavult „papa mozija” ellen tiltakoztak és hívták életre, majd gyakorlatilag megvalósították az úgynevezett „kamera-töltőtoll” filmeket.
A mozgókép felvevővel, szabadon, az élet imitációját rögzítő stílus alapjait Alexandre Astruc 1948-ban írt kiáltványában jelent meg először, ám a legelső átütő film, az 1960-as Kifulladásig, Jean-Luc Godard nevéhez fűződik. Ez az alkotás filmtörténeti alapmű, hosszú évtizedekre határozta meg mind a filmművészetet, mind a kritikát. Ettől a ponttól számoljuk például a francia új hullám korszakát, mely nélkül nem jött volna létre a hollywoodi új hullám sem. Jean-Luc Godard a szellemi és művészi vonulat formai zsenije volt, folyamatosan kereste a megújulás lehetőségeit.
Az új hullám legfontosabb darabjai közé tartozik az Éli az életét, a Bolond Pierrot, a Hímnem, nőnem, a Víkend és az Alphaville – utóbbi forgatása során ismerte meg felesését, Anna Karina színésznőt. Sosem szerette a nagy nyilvánosságot, a sztárkultuszt egészen nevetségesnek tartotta, így idővel elkezdett egyre experimentálisabb munkákat készíteni. Mindig erőteles, intellektuális és ironikusan reagált a filmipar újabb és újabb trendjeire. Legutolsó nagy provokációja a 2014-es Búcsú a nyelvtől volt, melyben a 3D technológia értelmetlenségét járta körül. Idén is szerepelt filmben, Mitra Farahani egészen kiváló dokumentumfilmjében, a See You Friday, Robinsonban, mely a filmes és Ebrahim Golestan levelezésein és videó üzentein alapszik. És immár a tökéletes búcsú egy puritán zsenitől.
Meghalt Jean-Luc Godard, a francia új hullám és az egyetemes filmművészet kiemelkedő alakja