Egyedül mi jeleztük, hogy nemmel szavazunk, mert a rendelet teljes egészében figyelmen kívül hagyja a magyar emberek érdekeit – mondta a gáztakarékossági rendeletről Szijjártó Brüsszelben, miközben idehaza a kormány hagyja teljes mértékben figyelmen kívül a magyar emberek érdekeit. Ennek kiváló jelzése a kata lényegében statáriális megszüntetése, valamint a korábban is manipulált rezsi csökkentés néven történő brutális megemelése.
Ha már annyira védi a kormány az energia kapcsán is a magyar érdekeket, akkor annak jogszerűsége is legyen szempont. Ha a kormány szerint a magyar érdekekbe az Unió ne szóljon bele, akkor a kormány se szóljon bele a magyar emberek azon jogába, hogy saját maguk egyezzenek meg az energiaszolgáltatóval. Jelenleg a kormány kizárólagosan önmagának vindikálja ezen játékszabályok meghatározását, és pont az egyik legérintettebb, a fogyasztó nem szólhat ebbe bele. Pedig a gázt nem is a magyar állam vásárolja, hanem a gázcégek. Cég és cég közötti adásvételről van tehát szó, melyben az állam legfeljebb csak a kibic szerepét tölti be.
Aztán itthon, közszolgáltatás keretében eladják gázt a fogyasztónak, miközben jogilag semmilyen szolgáltatási szerződést nem kötnek vele: enélkül hozzák létre a jogviszonyt, egyoldalúan. Aminek a kormány nem részese, de mégis ő határozza meg mindazokat a tartalmi feltételeket, amelyek csak a jogviszonyban részes feleket illetik. Mert a közszolgáltatási jogviszony is a Polgári Törvénykönyv előírásain alapul, vagyis az abban részes felek közös, egybehangzó, önkéntes akaratnyilvánítása. De a jelenlegi gázszolgáltatás ennek nagyon nem felel meg.
Az állam, amikor hatósági árszabályozást végez, akkor azt csak törvényben jogosult meghatározni - lévén költségvetési háttere. De a feltételek meghatározása már a szerződő felek joga. A szolgáltatási jogviszony törvényi előírásokon alapul, ezért minden elemének szintén törvényi háttérrel kell rendelkeznie. Főleg akkor, amikor a kormány kívülálló, harmadik félként szól bele magánjogi jogviszonyokba, miközben a törvényalkotó döntésének végrehajtója, így nem vonhatja el annak jogalkotási hatáskörét.
Az Alkotmánybíróság a 13/1990. (VI.18.) AB határozatában önálló alkotmányos jogként karakterizálta a szerződési szabadságot mint a piacgazdaság lényegi elemét. Alapvető jog, hogy bárki szabadon köthessen szerződést, hogy a szerződő felek saját maguk határozzák meg a szolgáltatási jogviszonynak mint kötelmi jognak a tartalmát és feltételeit, valamint az, hogy a polgár szerződése tekintetében jogbiztonságban lehessen. De egy jogszabály is a hatálybalépése előtt keletkezett jogviszonyok feltételeit – ideértve a díjakat is - csak kivételesen, csak törvényben változtathatja meg. A szerződési szabadság jogelve ugyanis alkotmányos alapjognak minősül, melynek védelme az állam elsőrendű kötelezettsége.
Ezzel szemben a kormányrendelet sérti a szerződési szabadság elvét, és a szerződések tartalmának törvényen alapuló megváltoztatását eredményezi. Ha egy piacgazdaságban egy szerződéses jogviszony nem kiszámítható, jogilag nem stabil, akkor a szolgáltatók és az állam tiltott módon visszaélnek az erőfölényükkel.
Ha egy a törvényekre épülő jogviszonyt egyoldalúan és hatalmi erővel módosíthatnak, az a jogbiztonságba vetett hitet ingatja meg. Ezen közös megegyezéssel létrejött jogviszony feltételeit a kormány mint kívülálló, harmadik fél büntetlenül rúgja fel, ezáltal értelmüket vesztik a törvények. Megkérdőjelezik a szerződéses jogviszonyok alkotmányos létét, ezáltal értelmezhetetlenné válik bármilyen szerződés, melyet a szerződő felek azért szoktak létrehozni, hogy a kettőjük között létrejött jogviszonyt szabályozzák - többek között gazdasági szempontból is.
Csakhogy nemcsak a szolgáltatónak vagy az államnak vannak gazdasági érdekei, hanem a fogyasztónak is. Mégis úgy kezelik, mintha ezek nem is léteznének. Pedig össztársadalmi érdek, hogy se a szolgáltató, se az állam ne tudjon hatalmi erővel, egyoldalúan beavatkozni a szerződéses jogviszonyba, és ezt ne módosítsák egyoldalúan, a fogyasztók számára hátrányos módon.
Kétségtelen tény, hogy vannak olyan helyzetek, amikor olyan, egy hosszútávú jogviszonyt érintő gazdasági változások történnek a világban, melyek az ilyen szerződésekre is kihathatnak. Ilyenkor felmerülhet a szerződés megváltoztatásának a szükségessége. Ez valóban legitim szempont. Na de ezt sem lehet csak úgy, egyoldalúan alkalmazni, hogy a fogyasztó teljesen kiszolgáltatott maradjon, ugyanis az ilyen kedvezőtlen gazdasági hatások nemcsak a szolgáltatót vagy az államot érintik negatívan, hanem a fogyasztó gazdasági érdekeit is kedvezőtlenül befolyásolhatják. Éppen ezért még egy gazdasági válság közepette sem lehet azt elvárni, hogy ennek minden anyagi és gazdasági következményét a fogyasztó egyedül viselje.
A jogviszony létrejöttét követően beállhatnak olyan változások, amelyek eredményeként ezen jogviszony gazdasági egyensúlya teljesen felborulhat, jelentős aránytalanságok következhetnek be. Ezeket elsősorban és mindenekelőtt a szerződő felek közös megállapodással, szerződésmódosítással rendezhetik. Ha nem tudják rendezni, akkor lehet beavatkozni a a szerződésekbe. Ami történhet bírói úton és törvényi – de nem kormányrendeleti – úton egyaránt.
Harminc évvel ezelőtt az állam durván megemelte a kedvezményes lakáshitel kamatokat. Akkor fogalmazta meg az Alkotmánybíróság, hogy a törvényhozó nemzetgazdasági érdekből (amelyet neki kell bizonyítani, nem elég deklarálni) csak úgy nyúlhat bele magánjogi szerződésekbe, ha az ilyen változtatások ellen az érintettek bírósághoz fordulhatnak felülvizsgálatért, mert vitathatják az állami beavatkozás kivételességét. Különösen, ha az az ő élethelyzetüket, megélhetésüket jelentős mértékben sújtja, megváltoztatja. És a bíróság ilyen esetben jogosult az érintettek érdeksérelmét orvosolni.
A bíróság feladata egy-egy konkrét szerződés megbomlott egyensúlyát helyreállítani. A bíróság jogosult a szerződést módosítani, ha a felek tartós jogviszonyában a szerződéskötést követően beállott körülmény folytán a szerződés valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti. Most még inkább indokolt és szükségszerű a bírósági út.
A felek akarata nyilvánvalóan az, hogy a jogviszony létrejöttekor fennálló jogi feltételek mellett kívánják kötelezettségeiket teljesíteni, ill. az esetleges későbbi változások észszerűen előrelátható kockázatának viselésére vállalkoznak. Ha viszont ezek a feltételek lényegesen megváltoznak, a szerződésekkel kapcsolatos alapvető feltételezés szűnik meg. Ilyenkor az eredeti tartalommal már nem méltányos a szolgáltatás teljesítését kikényszeríteni, a jogi kötelezettségeket fenntartani, mert egészen mássá vált a szolgáltatás terhe, ill. a szolgáltatás és ellenszolgáltatás aránya, mint ami eredendően volt. A körülmények lényeges megváltozása miatt tehát a szolgáltatás teljesítése lényegesen eltérhet a jogviszony létrejöttekor fennállt közös céltól, így a szolgáltatásnyújtás eredeti feltételeiben már teljesíthetetlen, megvalósíthatatlan.
Erre az esetre vonatkozóan és figyelemmel van lehetősége (kell, hogy legyen) a bíróságoknak a jogviszony feltételeinek módosítására. Ilyenkor a bíróságnak az egyik fél szolgáltatásának elnehezülésével szemben a másik fél szerződésbe vetett bizalmát kell mérlegelnie, és ezeket egyeztetve a szerződési terheknek egy új, méltányos elosztását kell megoldania.
A törvényalkotó (és nem a kormány!) a szerződések tartalmát csak ugyanolyan feltételek fennállása esetén változtathatja meg alkotmányosan, mint amilyen feltételek fennállását a bírósági úton való szerződésmódosítás is megköveteli. Most semmi ilyet nem biztosítottak. Mindennek érvényesíthetőségét az is kétségessé teszi, hogy a szolgáltató egyáltalán nem is kötött szerződést a fogyasztókkal, tehát a jogilag nem létező szerződés feltételeinek módosítása is további jogi aggályokat vet fel, melyekre a kormánynak nincs semmilyen válasza.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.