korrupció;

- Káposztahivatal

Lesz új hatóság: a Káposztahivatal. Hivatalos nevén Magyar Korrupcióellenes Hatóság. A kecskék hozzák létre, nagyon helyesen, elvégre nekik van a legtöbb tapasztalatuk a káposzta-szakterületen. A kormányhatározat szerint több miniszter kalákában fogja megtervezni, köztük a kérdésben nem vitatható jártasságú Rogán. Varga Judit is kérhet egy kis kiképzést eljárás alá vont államtitkárától. Szerencse, hogy szabadlábon van. Mind annak a kormánynak a tagjai, amelyik nem káromkodásból, mint Nagy László versében, hanem korrupcióból „épített katedrálist”.

Természetesen független hatóság lesz. Miért? Ahogy a médiahatóság őrködik a független és kiegyensúlyozott médián, a legfőbb ügyészség a kivételt nem ismerő bűnüldözésen. a Számvevőszék a kormánypártok feddhetetlen gazdálkodásán, az Alkotmánybíróság az alkotmányos demokrácián és jogállamiságon, arra ez a hivatal is képes.

Az unásig idézgettük már egyik ideológusukat, aki szerint amit az értetlenek korrupciónak mondanak, az a rendszer működési alapelve, az új „nemzeti” (valójában pusztán hűbéres) oligarchia kiépítésének eszköze. Ezért ami más államok eszköztárában logikus és hatékony lehet, az nálunk az állami korrupcióra épülő rendszer részeként fügefalevélként is szolgálhat. Amiről mindenki tudja, mi van mögötte, de a gyerekek -jelen esetben a félkegyelműnek tartott Unió- szeme elől mégis illendő eltakarni.

Nálunk tudniillik nem néhány, magánzsebre dolgozó hivatalnoknak kellene a körmére nézni. Itt maga az állam gondoskodik a személyre szabottan, a felárat is bekalkulálva kiírt közbeszerzési pályázatokról. Az se nagy kunszt, hogy az eddig egyszereplős pályázatok helyett több álversenyzőt állítsanak starthoz, ha egyszer ez az Unió háklija. Vannak e célra használatos cégek -a sajtóból ismerünk olyat, aki 72 pályázatból 68-at készségesen elvesztett, mégsem járt rosszul-, amelyek majd alvállalkozóként kompenzációt kapnak a szívességükért.

Ha kell, nemzetbiztonsági érdekre vagy nemzetstratégiai jelentőségre hivatkozva az állam maga bundázza meg a saját szabályait is: felfüggeszt minden előírást, évtizedekre titkosít. Áttekinthetetlen tulajdonú magántőkealapokba bújtatja klienseit, sajátjai által vezényelt alapítványokba játssza át a közvagyont, a köztulajdonlást átjáróházként használva látszólag államosít, hogy aztán a javak magánkézbe sétálhassanak át.

És még a káposztahivatalnak is örülni kell valamennyire. Lehet, hogy az Unióban is ezt teszik. Megtörtént az indirekt beismerés. Felköpnek és aláállnak, persze ha lehet, esernyővel. A kormányhatározat címe „az európai uniós források lebonyolítását érintő jogellenességekről és szabálytalanságokról” beszél. Ne már! Hát volnának ilyenek? Most Putyin is hiába diktálta fel a számára fontos három mágnás nevét, a kormány végül kioldalazott abból, hogy Kirill pátriárkához hasonlóan megvétózza jelenlétüket a szankcionáltak listáján.

Annyira kell a pénz, hogy kecskéink igyekeznek számukra nem kellemes gesztusokat tenni? Azért ha lehet, minél olcsóbban. Még nem tudni, valóban készek-e erre, (ez volna az ország érdeke: pénz az Uniótól, jogállami sebgyógyítás a kormánytól, így, együtt), vagy csak beárazták a tárgyalások kudarcát. Ez esetben csak előkészítik a hazai kommunikációban a sértett ártatlanság érvelését: lám, mi mindent megtettünk, de a magyarfaló Brüsszel mégis így bánt velünk… És ennek jegyében lehet folytatni az Európa-ellenes háborút, támaszkodva az ismét felmérgesedett lengyelekre és Meloniék várható olasz kormányára.

A népi bölcsesség a rájuk bízott káposztán túl egyéb szólásokkal is jellemzi a nemzet kecskéit. Juj, dehogy is arra gondolok, hogy „kecskét szakálláról, szamarat füléről”, teljesen hidegen hagynak a miniszterelnök borotválkozási szokásai. Inkább arra, hogy van, aki „a kecskét is kitolná két krajcárért a sárból”. Most pedig nem két krajcárról van szó. Meglátjuk, a mieink hajlandók-e kissé kitolatni a sárból, amibe már majdnem belefúlunk.

Nem is tudom, miért nem tisztelünk a kecskében is igazi magyar totemállatot. Kissé megbízhatatlan, de a miénk, mint a savanyú magyar narancs. Kecske kellene az új Pénzmúzeum (azelőtt Postapalota) elé is, nem az a 11 méter magas, több emeletnyi, aranylemezekkel borított csodaszarvas szobor, amely alkotója szerint „irányt mutat a nemzetnek”. Plusz éjszaka „csillagképként ragyog”, ami tényleg nem árt áramtakarékosság idején. A szobrász igazi specialista, az ő műve volt a Vadászati kiállítás kapujaként pofáját nagyra tátó, több tonna agancsból készült szarvas is.

A palotát a Nemzeti Bank cége vette meg, a szobrot is ő fizeti. Ha már az inflációt nem tudják letörni, legyen valami örömük is szegényeknek. Bár szerintem egy aranykecske nekik is jobban tetszene. Előtte esetleg egy félig felfalt káposztafej. Hiszen a közpénzekre vigyázó Nemzeti Banknak sikerült a felújítást a bankelnök fiának barátjához kötődő cégre bíznia. Duplájába (32 milliárdba) kerül a munka a tervezettnél. De legalább szépen lesz berendezve: sajtóhírek szerint a Matolcsy-fiú vállalata szállítja a bútort.

Nincs annyi káposztánk, amennyi ennek a kecskének elég lenne.

A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.