Keserű elégtétel: a magyarországi infláció megállíthatatlan elszabadulásáról, az élelmiszerek brutális drágulásáról első alkalommal közölt a KSH olyan adatot, amely a háztartások mindennapi tapasztalatait is tükrözi, közel járhat az igazsághoz. Az elmúlt hónapban az élelmiszerekért átlagosan csaknem 31 százalékkal többet kellett fizetni, mint egy esztendeje. S, ami még ennél is elkeserítőbb, hogy a prímet a több, mint másfélszeresére drágult kenyér, tej, vaj viszi, A számításoknál figyelembe vett fogyasztói kosár 140 főbb termék- és szolgáltatásából már 96 esetben két számjegyű az éves áremelkedés, vagyis a kosár több mint kétharmadában - a közgazdasági szakirodalom szerint - már vágtató inflációról beszélhetünk. A 15,6 százalékos, éves szintű fogyasztó árindex mértéke így már nem tükrözi a tényleges terhet terheket. Csaknem bizonyos, hogy a rezsinövekedés, az üzemanyagok és néhány alapvető élelmiszer ársapkájának megszüntetése, az aszály következményei az esztendő végére 20 százalék fölé röpíti az árindexet, s akkor még az importot alaposan megdrágító, egyre gyengébb forintról nem is beszélünk.
A napokban eltávozott Erdős Tibor, akit a hazai inflációkutatás legkiválóbb szakértőjének tartottak arról írt egy tanulmányában, hogy "Magyarországon 2001 óta inflációs célt követõ rendszer van érvényben. Ez azt jelenti, hogy a monetáris politika hatására a fogyasztói árszintnek közép- és lehetõleg hosszú távon is rendszeresen stabilnak, legfeljebb csak lassan emelkedõnek kell lennie. Ha az inflációt már sikerült alacsony értékre szorítani, a továbbiakban ezt tartósan ott kell tartani." A gazdaság valamennyi szereplője, a családok, a vállalkozások, s az önkormányzatok egyaránt tanúsíthatják, hogy az iskolateremtő közgazdász által kívánatosnak tartott jegybanki magatartás teljes kudarcot vallott, mert első számú feladatát, a pénzügyi stabilitás megteremtését nem teljesíti. Az egész világgazdaságot sújtó infláció vagy az energiaválság káros hatásait kivédeni aligha lehet. Azonban a forint értékállóságának romlását lefékezni nem ördöngösség, erre a jegybankoknak hosszú ideje bevált receptje van. A kormány egyik bűne pedig az, hogy az évekig tartó konjunktúra időszakában nem csökkentette az Európában páratlanul magas fogyasztási adó 27 százalékos mértékét, amelyre most, amikor az idei költségvetés romokban van aligha van kilátás, hiszen a büdzsé legbiztosabb bevételi forrása éppen az elinflálódott árakból származó folyamatosan növekvő sáp.
Érthetően megnövekedtek a béremelési igények. A versenyszféra leghatékonyabb cégei eddig - többé-kevésbé - képesek voltak lépést tartani a bérigényekkel, s a kormányzat számára fontos rendvédelmi erőknél is emelték a jövedelmeket. A munkaadók többsége azonban erre nem vagy csak mérsékelten képes. Emellett legkiszolgáltatóbbaknak a nyugdíjasoknak az inflációja még az átlagost is felülmúlta, s ezen a novemberi korrekció tervezett mértéke is csak csekély mértékben segít. József Attila is érzékelte: "Aki szegény az a legszegényebb."