Sajátos módon sikerült megemlékeznie az idén 100 éve született Nemes Nagy Ágnes Kossuth-díjas költőről, műfordítóról, esszéíróról Szöllősi Györgynek, a Nemzeti Sport főszerkesztőjének, egyben a NER kedvenc sportújságírójának, aki minden alkalmat megragad az Orbán-kormány dicsőítésére.
A 444 vett észre egy Belénessy Csaba, az MTI volt vezérigazgatója, Fidesz-közeli Mediaworks Hungary Zrt. tartalomfejlesztő tanácsadója által közzétett Facebook-bejegyzést, ami Szabó T. Anna József Attila-díjas költő, író korábbi, két éve írt posztját osztotta meg. A bejegyzés Nemes Nagy Ágnes visszaemlékezéséről szólt, arról, hogy a 30-as évek népi írói, köztük Illyés Gyula, miképp váltak az 50-es évekre a Rákosi-rendszer haszonélvezőivé. Szabó T. Anna akkor ezt fűzte hozzá a visszaemlékezéshez:
„Nemes Nagy Ágnest nagyon szeretem. Illyés Gyulát is szeretem. Juhász Ferencet is. Nekem már könnyű szeretnem őket így, együtt. Beszéltem is mindannyiukról, olvasom őket: nagy írók. De jó is lenne, ha az ő életük a küzdelmeikkel együtt megmaradhatna dokumentumnak, amiről beszélgetni, vitatkozni lehet, érvelni, figyelmesen, nyugodtan. Személyes preferenciáink ellenére a megértés igényével. Jó lenne, ha nem kellene ismét végignézni, ahogy hatalmi játszmák ugrasztanak egymásnak bennünket, és van, aki készséggel ugrik (a másik torkának), hogy aztán azt mondhassa, a másik ütött először. Mert van egy határ, igen. Ahol meg kellett volna állni annak, aki jót akar.”
Ez a bejegyzés ihlette meg a Puskás Akadémia volt kommunikációs igazgatóját, egyben Orbán Viktor gyakori meccsnéző-társát, Szöllősi Györgyöt. A NER elsőszámú sportújságírójának gondolatai eképpen csengtek:
„Kollaboránsok voltak mind, Nemes Nagy Ágnest is beleértve.”
A kommentet Szöllősi György időközben törölte, de alatta még folytatódott az eszmecsere. Belénessy Csaba annyit válaszolt, hogy: „a mű fontos, nem a művész,” majd idézte Nemes Nagy Ágnes Nincs miért sajnálnom magam kezdetű versét. Mire Szöllősi György azt írta: „Melyik mű? Amikkel tele voltak az olvasókönyvek meg az iskolai ünnepségek a nyolcvanas években, míg Ági néni amerikai szakmai utazáson vett részt? Tudom, hogy nehéz, de el kel őket lassan felejteni. Hamvas Bélának van igaza.”
Az eszmecsere más kommentek alatt is folytatódott, így Szöllősi György többször is megismételte az eszmefuttatás lényegi elemeit, vagyis, hogy bele kell törődni, „kollaboránsok voltak mind”. Amint azt a 444 is megjegyzi, a NER kedvenc sportújságírója attól elég nagyvonalúan eltekintett, hogy Nemes Nagy Ágnes a Rákosi-korszakban betiltott szerző volt, férjével alapított Újhold című folyóirata mindössze két évfolyamot élt meg. A tiltást 1957-től szüntették meg, addig csak műfordításai és gyermekkönyvei jelenhettek meg.
Egyébként a Fidesz eddig 25-ször szavazta le a kommunista ügynökakták nyilvánosságra hozására vonatkozó LMP-s javaslatot.
Frissítés: Szöllősi György idő közben elnézést is kért a korábbi kommentjeiért, azt írta: „Azt hiszem, kicsit elvetettem a sulykot. Elnézést kérek mindenkitől, akit megbántottam, akinek sokat adtak vagy sokat jelentenek Nemes Nagy Ágnes és/vagy Illyés Gyula művei.”
