Nem mindennapi eredménnyel járt a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarához kötődő Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet (GVI) felmérése, amelyben 350, legalább 20 főt foglalkoztató hazai vállalkozás vezetőjét kérdezték meg arról, hogy milyen tapasztalataik vannak a késedelmes fizetéssel és lánctartozással kapcsolatban. Az még aligha okozott meglepetést, hogy a közelgő válság előszeleként növekedett a gondokkal küzdők száma: a cégek 70 százalékának volt legalább egy olyan üzleti partnere, amely késedelmesen fizetett.
Arra viszont aligha számítottak a GVI munkatársai, hogy a válaszadók több mint negyede is a tartozók körébe tartozik, és arra panaszkodik a kérdezőknek, hogy ő maga is a lánctartozás áldozata.
Az is felettébb nyugtalanító jelenség, hogy a választások előtti pénzszórásnak köszönhetően megnőtt ugyan a lakossági fogyasztás - aminek a kiskereskedelem akár örülhetett volna is -, ám eközben üzleti partnereik közel 90 százaléka rövidebb-hosszabb ideig adós maradt. Mégpedig úgy, hogy a "sárosak", azaz a nem fizetők főként a kormányzat által kiemelten favorizált, tisztán hazai tulajdonban lévő vállalkozások közül kerültek ki. (Az egyébként erőfölényben lévő multik viszont eleget tettek kötelezettségeiknek.) Nem csoda, hogy a GVI egy másik felmérésének az a fő következtetése: a magyarországi vállalkozások meglehetősen bizonytalanok, amikor az üzletük várható jövedelmezőségéről kérdezik őket.
A vállalkozások világszerte az elkerülhetetlen recesszióra készülnek. A kezdődő válság jelei azonban - teljesen váratlanul - még a pandémia alatt fénysebességgel száguldó, új érvényesülési területekre rátaláló infokommunikációs szektort is elérték. A lassuló gazdasági növekedés, az egyre inkább felszínre törő problémák egy szakember szavaival: "a globális gazdaság legstabilabbnak tűnő oszlopaiban is elkezdtek repedéseket okozni." Elbocsátásokba kezdett a Google, a Facebook és a Netflix is, azok cégek, amelyek alig egy bő évtized alatt szinte a semmiből érkezve a digitalizációval gyökeresen átformálták a hétköznapi és az üzleti életet.
Manapság nálunk is csak óvatosan beszélnek a még mindig hiányzó több tízezer informatikusról. Őket két-három éve még akár havi egymillió forintos havi fizetéssel csábították, most viszont a dolgozók tömeges kiszervezése, alvállalkozóvá tétele lett a cél. S ha már a jövő legperspektivikusabb területén is meghúzzák a nadrágszíjat, nincs mit csodálkozni a GKI konjunktúrajelentése láttán: "A magyar gazdaság jövőbeli helyzetét az elmúlt hónapokban a vállalatok és az emberek is egyre drámaibbnak látták. E tekintetben a mostaninál csak a Covid-válság első és a gazdasági világválság néhány hónapjában volt pesszimistább a hangulat. A GKI fogyasztói bizalmi index mélyrepülésben van."
Nem megy újdonság számba, hogy a kibontakozóban lévő gazdasági válság első számú kárvallottja a lakosság és az önkormányzatok sora lesz. Egy vidéki város polgármestere a jövőbe tekintve keserűen mondta: "A csőd borítékolható. De ha be kell csődölnünk, akkor csődöljünk be a legjobban!"