Uborkaszezonban mindig több uborkát vásárolok, mint szezonon kívül. Amíg sokaknak erről a finom zöldségről kalóriák, ásványi anyagok és tuti tippek jutnak az eszébe az öregedés ellen vagy a szépség megőrzéséről, addig nekem két ujgur férfi, akikkel a a vonaton találkoztam Lancsau és Turfán között.
A korkülönbség alapján azt gondolom, hogy apa és fia lehetett, bár ez sosem derült ki, mert egyszer sem beszélgettünk. A nagyjából 1500 kilométerre, bő egy napig tartó út során gyakran kiálltam a folyosóra nyújtózkodni. Ilyenkor, az idegen kíváncsiságától vezérelve, őket is mindig megnéztem, hogy mit csinálnak a szomszéd kupéban. És mit láttam? Hát vagy azt, hogy ültek és az ablakon át nézték a tájat, vagy azt, hogy beszélgettek, időnként olvastak, és napjában ötször, amikor eljött a kötelező ima ideje, imádkoztak.
Egyszer, amikor meguntam a Takla-Makán – az ujgur szavak jelentése: a hely, ahová bemész, de élve már nem jössz ki - sivatag szépségeit, megint „benéztem, hozzájuk”. Éppen ettek. És én ezen mégis meglepődtem. Persze nem azon, hogy ettek, hanem azon, hogy mit! Ugyanis uborkát falatoztak naannal. A naan egy jellegzetes ázsiai kenyér, a leggyakoribb elnevezése: „indiai (lapos) kenyér”. De naan az ujguroknál is van, és mivel én náluk ettem először, ezért nekem a naan mindig is ujgur lapos kenyér marad. Tapasztalatból tudom, könnyen elkészíthető, nagyon finom, és segít karbantartani a memóriát. De miért csak uborkát ettek a kenyérhez? Talán azért, mert már nem volt más ételük? Vagy azért, mert ezt a zöldséget a Próféta is kedvelte? Máig sem tudom a választ. És az iszlám könyveiből is csak annyit tudtam meg, hogy Mohamed szeretett uborkát enni. Hát így, az utazás emlékére lett nálam az uborka-ugorka: ujgurka.
Először arra gondoltam, hogy az írásomnak az lesz majd a címe, hogy Uborkaszezon Allah kertjében. Aztán rájöttem, hogy ez így nem jó. Ugyanis az angol Robert Hichens 1904-ban kiadott „The Garden of Allah” című regénye magyarul „Allah kertje” címmel jelent meg. Szóval el kellett felejtenem ezt a birtokos szerkezetet. Kicsit bánatosan belelapoztam a könyvbe. A 76. oldalon azt olvastam, hogy a gróf azt mondta az apácák között nevelkedett Domininek: „- Azért, mert az araboknak van egy mondásuk: »A sivatag Allah kertje!«" Hoppá! Ezek után már tényleg nem „kertészkedhetek”. Valami más címet kell keresnem. Ihletért a neten böngészve megtudtam, hogy anno Domini, 1936-ban a regényt megfilmesítették. És az anyai ágról magyar, „teljes nevén Enfielden Domini” szerepét Marlene Dietrich alakította. És a filmet nézve az eszembe jutott egy frappánsnak remélt cím.