Bár a kivitelezés számos részlete még nem ismert, az új egészségügyi kormányzat tehetségének első komoly tesztje lehet a háziorvosi ügyeleti rendszer egységesítése. A központosítás egy olyan ponton érheti el az alapellátást, ahol akár sikert is hozhat az az ágazatvezetésnek.
Azt aligha vitatja bárki is, hogy a jelenlegi rendszer szétesett, beavatkozásra szorul. A változással szembeni lehetséges ellenérdekeltség is limitált. Ha a mentőszolgálat az állam nevében átveszi az ügyeletek szervezésének gondját, az a legtöbb önkormányzat számára inkább csak megkönnyebbülést hoz. A vagyonukat nem érinti úgy, mint a szakrendelők esetleges elvétele, viszont megszabadulhatnak egy sok gondot okozó feladattól. A háziorvosok sem feltétlenül bánják a változást, ők is remélhetik: úgy szabadulhatnak meg egy egyébként nem is pontosan rögzített kötelezettségüktől, hogy az nem érinti a praxisjogukat. Elvben a polgárok is csak nyerhetnek azzal, ha "egyablakossá" válik számukra az egészségügyi segítségkérés. Azaz egyetlen számot kell csak ismerniük, s az ország bármely részén azonos szabályok szerint működő, kiszámítható és számonkérhető sürgősségi ellátásra számíthatnak.
A bevezetendő új rendszer egyik kulcseleme, hogy a segítségnyújtás első vonalát átengedi a mentőtiszteknek és a speciálisan képzett diplomás ápolóknak. Olyan szakembereknek, akiket az egyetem már felkészítettek egyes orvosi feladatok elvégzésére, de a kórházi világban máig nem teremtették meg a non-doktorok helyét. Ezen, az orvosok számára egzisztenciálisan kevésbé vonzó területen most ez is megtörténhet. S ez egészségügy további alakítása szempontjából is úttörő lépés lehet.
A sikerhez persze az is kell, hogy az új rendszerbe, s azzal a non-doktorokba vetett bizalmat bőséges tájékoztatással, nyílt kommunikációval teremtse az egészségügyi kormányzat. Pont az ellenkezőjével annak, amivel a Covid-járvány idején kezelte a polgárokat.