A hiteltelesség elvesztésének nincsenek különböző fokozatai. (Ehhez már az első lépés megtétele is elegendő lehet.) Az Orbán-kormány az elmúlt 12 esztendőben "végigzongorázta" valamennyit, így az újabb és újabb adalékok már súlyosító bizonyítékul sem igen szolgálhatnak, hiszen az a bizonyos pohár már réges régen megtelt. Ugyanakkor, amikor Magyarország elküldte a válaszlevelét az Európai Bizottságnak a költségvetési kondicionalitási eljárás során megkövetelt intézkedéscsomagot, ami nem más, mint egy utolsó próbálkozás állami pénzügyek hitelességének bizonyítására, arról döntöttek a NER-nél, hogy az állam meghatározó tulajdonrészt vásárol az eladásra felkínált magyarországi Vodafone leányvállalatban, a telekommunikációs piacunk második legjelentősebb szereplőjében. (A másik tulajdonos a Budapesti Értéktőzsdén jegyzett, a kormányhoz igen közelálló 4iG Nyrt. lesz.) Ha nem a mai Magyarországon élnénk, akkor felkiálthatnánk: micsoda véletlen, hogy mindez egy napon történt. Erről azonban szó sincs, az megy ritkaságszámba, amikor a NER házatáján nem sértik meg a jogállamiságot, a piacgazdaság legalapvetőbb elveit. A kormányzat jó előre gondoskodott arról, hogy a Vodafone adásvételi eljárását kivonja a versenyfelügyeleti eljárás hatálya alól, pedig ez az erőpróba a GVH számára is jókora kihívást jelenthetett volna, hiszen hasonló volumenű adásvétellel még nem volt dolguk, s az állam, kiskapukat kereső vagyongyarapító szándékait ismerve egyhamar nem is lesz!
A nyár elején a harcterektől meglehetősen távol lévő Egyiptom helyi szakértői az orosz-ukrán háború világgazdasági hatásaitól megrettenvén aggodalmaikat hangoztatva figyelmeztettek az állam túlzott tulajdonosi részvételére a gazdaságban, s emiatt a magánszektor folyamatosan zsugorodik. Márpedig Voszka Éva akadémikustól tudjuk, hogy konfliktus esetén a tulajdon szerepe erősebb, mint a verseny, ugyanis "a verseny hatása a politikai befolyás érvényesítésétõl függ. Márpedig a politika nagy valószínűséggel beavatkozik, mert ez ebből származó hasznokat learathatja anélkül, hogy ennek közvetlen és közvetett (a támogatásokkal és a hatékonysági veszteséggel mérhető) költségeit viselnie kellene." A vágtató inflációtól terhes napjainkban az ideiglenesnek hirdetett, ám valójában állandósult különadóval sújtott telekommunikációs cégek örvendetesen visszafogott magatartást tanúsítottak. Ennek oka, hogy eddig ebben a szektorban többnyire valódi piaci verseny folyt a főbb szereplők között. Egyikük sem módosított felfelé tömegtermékeik tarifáin. Az adásvételi eljárást követően nem lehet kétségünk, hogy az egyre dráguló gigahitelből történt bevásárlás terheit a társaság tulajdonosai (vagyis az állam, s kegyeltje a 4iG Nyrt.) az ügyfelekkel, az előfizetőkkel fizetteti meg. Ma már általános tapasztalat, hogy a részleges vagy teljes visszaállamosítást a közműveknél (a telekommunikációs szolgáltatás is végeredményben ilyennek tekinthető) a szolgáltatás romlása követte. Miért is lenne a Vodafone rendhagyó kivétel?