Igor Korotcsenko néhány napja elhangzott szavai körüli hírverést fokozta, hogy a phenjani média másnap hírt adott Vlagyimir Putyin leveléről, amelyet Kim Dzsongun észak-koreai diktátornak küldött, Korea japán megszállás alóli felszabadulásának 77. évfordulóján, hangsúlyozva, hogy országa szorosabbra fűzné a kétoldalú kapcsolatokat.
A Business Insider amerikai hírportál orosz hírügynökségi közlések alapján arról cikkezett, hogy Putyin energia- és gabonaszállítási megállapodásokat készül felajánlani a phenjani rezsimnek, cserébe ha Kim Dzsongun segédkezet nyújt az Ukrajna elleni invázióhoz. A Kreml-közeli Regnum hírügynökség már augusztus 7-én azt híresztelte, hogy Észak-Korea diplomáciai csatornákon keresztül világossá tette, kész 100 ezer katonát biztosítani Oroszország fogyatkozó erőinek kisegítésére, s a csapatokat a Donyecki és a Luhanszki Népköztársaságba telepítenék. Észak-Korea júliusban önállóként ismerte el a kelet-ukrajnai szakadár „köztársaságokat”, Ukrajna válaszul azonnal megszakított vele minden kapcsolatot.
Nem szabad szégyellnünk elfogadni a Kim Dzsongun által felénk nyújtott kezet - fogalmazott Igor Korotcsenko vasárnap este. A katonai szakértő egyben méltatta „az észak-koreai önkéntesek” rakéták elleni hadviselésben szerzett gazdag tapasztalatait, talán a nyugati rakétarendszerekkel felfegyverzett ukrán erők elleni küzdelem nehézségeire utalva. Az észak-koreai felajánlásáról szóló állítás egy másik, védelmi műsorban is elhangzott a Rosszija-1 főműsoridejében.
Az orosz külügyminisztérium nem meglepően cáfolta a tévés szakértő állításait, mégis előfordulhat, hogy Észak-Korea küld egy maroknyi katonát, hogy értékes harci tapasztalatot szerezzen és odaszúrjon az „amerikai imperialistáknak”. Végül is nem ez lenne az első alkalom, hogy a kommunista ország részt vesz egy külföldi konfliktusban, ahogyan erre az amerikai NK News portál felhívta figyelmet.
Az 1950-53-as koreai háborút követő évtizedekben Észak-Korea kis létszámú alakulatokat küldött a világ különböző pontjain zajló háborúkba és felkelések megsegítésére, jellemzően az amerikai érdekekkel szemben. Számos észak-koreai pilóta harcolt a vietnami háborúban. A phenjani vezetés jelentős mennyiségű katonai segélyt küldött Iránnak is a 80-as években Irakkal vívott nyolcéves háborúja során, s ezzel megalapozta azt a pénzügyileg gyümölcsöző barátságot, amely a mai napig tart. A közelmúltban Észak-Korea támogatta Bassár el-Aszad elnököt a szíriai polgárháborúban, jelentések szerint a vegyifegyver-program segítésével, pilóták és egy több száz fős zászlóalj küldésével.
Az elmúlt évtizedekben az észak-koreai segítségnyújtás nem fordította meg háborúk sorsát, sőt, különösebb feltűnést sem keltett. De azt mindig biztosította, hogy a nyugati médiában elszigetelt diktatúraként emlegetett Kim-rezsim megszilárdítsa a baráti országokkal fenntartott kapcsolatait. Most ez különösen fontos lehet mind Észak-Korea, mind Oroszország számára, előbbinek az ENSZ-határozatok ellenére folytatott rakétakísérletei, utóbbinak az Ukrajna elleni invázió miatt mélyülő elszigeteltsége okán.
Bár a történelem azt mutatja, hogy Észak-Korea nem riad vissza az alkalmi tengerentúli katonai misszióktól, százezer katonát Kelet-Európáig küldeni példátlan lenne. Ráadásul a Covid-19 miatt ez gyakorlatilag lehetetlen is volna. A világ nagy része már túllépett a világjárványon, de a Észa-Koreában a koronavírus-paranoia nagyon is él és virul. A pandémia kezdete óta drákói intézkedéseket léptettek életbe a határon, amelyek nemcsak a külföldi diplomatákat és segélyszervezeteket szorították ki az országból, de azt is megakadályozták, hogy bárki hazatérjen a külföldön dolgozó észak-koreaiak közül.
És bár Észak-Korea kilátásba helyezte, hogy esetleg munkásokat küld az Oroszország által támogatott donyec-medencei köztársaságok újáépítéséhez, A phenjani vezetés Phenjan kikötötte, ezt csak azután teszi meg, ha feloldotta a járványügyi korlátozásokat. Egyelőre tehát senki ne számítson arra, hogy a Koreai Néphadsereg katonái járőröznek majd a megszállt ukrán városok utcáin.
