George Orwell elhatalmasodó tuberkulózissal feküdt egy délnyugat-angliai tüdőszanatóriumban 1949 tavaszán, amikor váratlan látogató érkezett hozzá: régi szerelme, Celia Kirwan. Az író, polgári nevén Eric Blair (1903–50) egykor megkérte a kezét, de a hölgy kikosarazta (és hamarosan Arthur Koestler sógornője lett). Ám változatlanul hatással volt a súlyos betegre, nyilván ezért is őt küldték főnökei. Celia a brit külügyminisztérium titkos ügyosztályán, az IRD-nél (Information Research Department) dolgozott, propaganda- és dezinformációs kampányokért felelt a hidegháború egyre fagyosabb légkörében.
A nő megszerezte, amit akart: Orwell gépelt neki egy 39 nevet tartalmazó listát. Írókat, újságírókat, tudósokat, művészeket és parlamenti képviselőket sorolt fel, zömében saját (volt) elvtársait, ismerőseit, vállalt és vélt kommunistákat, rejtőzködő szimpatizánsokat. Olyanokat, akik szerinte Sztálin elkötelezett hívei lévén megbízhatatlanok, nem alkalmasak antibolsevik propagandamunkára. A legnagyobb név Charlie Chaplin, de van a jegyzékben magyar is: Mende Tibor (1915–84), a harmadik világ szakértője, akinek gyarmati ügyekben számított a szava.
Másokat Orwell kihagyott. Nincs a névsorban G. B. Shaw, John Steinbeck, Orson Welles és még vagy százan, akiket privát feljegyzéseiben szintén F. T. (fellow travellers, azaz társutasok) betűkkel jelölt. Tudniillik az 1984 leendő szerzője már azelőtt is listázgatott, magánszorgalomból. A második világháború angliai csatája idején azokat írta össze, akikről feltételezte, hogy ha Hitlernek sikerül meghódítania a szigetországot, akkor szerepet vállalnának a londoni, Pétain- vagy Quisling-féle kollaboráns kormányzatban. Az új, jaltai világban következtek a kártékonynak tartott (kripto)kommunisták.
Orwell eljárásának morális megítélése fél évszázad elteltével, amikor a lajstrom nyilvánosságra került, szélsőségesen megosztotta a közvéleményt (2003). Az egyik álláspont szerint elárulta társait, spicli lett, sőt a hisztérikus mccarthysta boszorkányüldözés angliai előfutára. Kínos adalék, hogy a nevekhez fűzött rövid kommentárokban néhol kiemelte, az illető zsidó vagy homoszexuális. Mások viszont úgy látják, patrióta meggyőződésből adta ki a neveket a baloldali antisztálinista író, hiszen az orosz beszivárgás akut veszély volt, a brit demokrácia létét fenyegette. A megnevezettek egyikének sem esett bántódása.
Az orwelli névsor telitalálata egy befolyásos köztisztviselő, Peter Smollett (1912–80), aki a szerző szerint „szinte bizonyosan valamiféle ügynök”, illetőleg „csúszómászó”. A Bécsben, Hans Peter Smolkaként született férfiról, a Brit Birodalom lovagjáról később kiderült, hogy tényleg a szovjet hírszerzésnek dolgozott; maga a legendás Kim Philby szervezhette be. Orwelli ösztön? Meglehet. De nem kizárt, hogy a haldoklót személyes indulatok is fűtötték. Vélhetőleg Smollett volt az, aki a háború befejezéséig az Információs Minisztériumban – tekintettel a szövetséges Moszkva érzékenységére – megakadályozta az Állatfarm megjelenését.