Tavaly augusztusban az egész világ megdöbbent azon, hogy a tálibok milyen sebességgel hódították meg az országot, s vonultak be Kabulba. A gyorsaságban azonban komoly szerepe volt az előző, Donald Trump által fémjelzett amerikai adminisztrációnak is: 2020-ban Dohában katasztrofális megállapodást kötöttek a szélsőséges iszlamistákkal. A tálibok augusztus 15-én foglalták el a fővárost, majd megkezdték a külföldi szövetséges csapatok végleges kivonását, miközben 200 000 afgánt kaotikus módon evakuáltak. Ők a civil társadalom fontos elemei voltak, nekik ma már nem teremne babér a szélsőségek által uralt országban. Az evakuálás 11 napig tartott, ekkor az Iszlám Állam véres támadást hajtott végre a kabuli repülőtér ellen, ami véget is vetett a mentőakciónak.
Senki sem jósolta meg, hogy a tálibok ilyen ellenállás nélkül veszik be a fővárost. Ez Asraf Gáni akkori elnök bűne is, aki a tálibok elől sietve az Arab Emirátusokba menekült, magára hagyva népét. Azóta sokszor Volodimir Zelenszkij elnököt emlegetik ellenpólusként, aki az orosz agresszió után is Ukrajnában maradt és komoly lendületet adott az ukrán ellenállásnak. Az afgánokat azonban a szövetségesek és politikai vezetőik is cserben hagyták. A külső segítség nélkül maradt afgán hadsereg semmiféle ellenállást sem tanúsított.
A tálibok tavaly azt ígérték, most minden más lesz. Tanultak a múlt hibáiból és nem kívánnak olyan rémuralmat létrehozni, mint két évtizeddel ezelőtt, állították. A jobb jövőre tett ígéreteket azonban nem váltak valóra, s minden remény arra, hogy most más politikát folytatnak, mint 1996 és 2001 között, csak vágyálomnak bizonyult. Ahelyett, hogy a gazdaság fellendítéséről gondoskodtak volna, az új vezetők egyik első intézkedése az volt, hogy a Nőügyi Minisztériumot az Erkölcsügyi Minisztériummal helyettesítették, amelynek erkölcsrendőrsége aprólékosan ügyel egyebek mellett arra: a férfiak ne nyírják le túlságosan a szakállukat, a nők pedig tetőtől talpig fátyolban legyenek. A változás mindössze annyi a korábbi tálib uralomhoz képest, hogy a mostani vezetők viszonylag nyitottak a nyugati újságírók felé, Twitteren keresztül kommunikálnak és okostelefonokat használnak.
A szélsőséges iszlamisták nagy pusztítást vittek véghez az egy év alatt, évtizedekkel fordították vissza az idő kerekét. Bezárták az erőszakellenes központokat, abban az országban, ahol a nők 70 százaléka családon belüli erőszak áldozata. Megnyitották a börtönöket, és szabadon engedték a fegyvereseket és gyilkosokat, akik közül néhányan büntetlenül folytatták rémtetteiket családjukon belül. Aztán az országban betiltották a zenét és a művészetet, az emancipációról szóló falfestményeket eltüntették. A háromszínű afgán lobogót a fehér tálib zászló váltotta fel.
Afganisztán azóta száguld lefelé a lejtőn. Politikai, gazdasági és társadalmi szempontból egyaránt. A tálib vezetés diplomáciai szempontból is kudarcot vallott, a számos tárgyalási kísérlet ellenére a világ egyetlen országa sem ismeri el az Iszlám Emirátust. Még Oroszország, Kína és Irán sem, amelyek fenntartották diplomáciai helyőrségeiket.
Ma az afgán lakosság 97 százaléka, mintegy 34 millió ember él a szegénységi küszöb alatt: „Húszmillió embert kell élelemmel ellátnunk, kötelességünk reagálni erre a súlyos humanitárius válságra. Az év végéig 960 millió dollárra van szükségünk ahhoz, hogy a rászorulókat el tudjuk látni” – közölte Mary Ellen McGroarty, a Világélelmezési Program igazgatója. „Több millió alultáplált gyermek van, és a legtöbbjük lány” – mutatott rá Christopher Nyamandi, a Save the Children igazgatója. „Minden alkalommal, amikor kimegyek az utcára, mivel nő vagyok és kísérő nélkül megyek, a tálibok megállíthatnak. De aztán folytatom az utamat, azokra a családokra gondolok, amelyeknek segítségre van szükségük, így elmegyek hozzájuk” – meséli az olasz NoveOnlus szervezet egyik munkatársa a La Repubblicának.
A gazdasági válság nem csak a tálibok rossz gazdálkodásának köszönhető. Érkezésük után az amerikaiak befagyasztották a külföldi bankokban zárolt, legalább 7 milliárd dollárt kitevő afgán átutalásokat. Nem is beszélve az éghajlati válságról, a három éve tartó szárazságról és a néhány héttel ezelőtti földrengésről.
A tálibok megjelenése óta több mint 200 sajtóorgánumot zártak be, így a véleménynyilvánítás szabadságáról rég nem lehet beszélni. A tüntetéseket elfojtották, a tálibok többször „meglátogatták” az országból elmenekültek családtagjait, letartóztatták, és árulóknak nyilvánították őket. Egyesek úgy vélik, a biztonsági helyzet javult a tálib uralom alatt, de ez is csalóka: sokan Kabulban nem merik lehúzni az autók ablakát attól tartva, hogy valaki benyúl és kilop valamit. Egyre több az ehhez hasonló eset. „Mindannyian félünk” – mondja egy helybéli, hozzátéve „a félelemben nincs béke".
