Ígéretek, azok vannak. Egy hónap kihagyással szerdán ismét tárgyalóasztalhoz ült a pedagógusok sztrájkbizottsága és Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkár; az újabb fordulóra azért kellett heteket várni, mert a kormányoldal korábban azt ígérte, augusztus elejére előállnak egy kézzelfogható ajánlattal, amellyel megoldanák az egyre súlyosbodó tanárhiányt és az ebből fakadó más problémákat. Ezt az ígéretüket sem sikerült betartaniuk, érdemi javaslatok nem születtek, az ígérgetés viszont újabb fokozatba kapcsolt.
A kormány most “Brüsszeltől”, konkrétabban az Európai Bizottságtól várja a csodát. A brüsszeli bürokratáktól, akik ellen eddig harcolni kellett és meg kellett őket állítani. Mintegy 400 milliárd forintnak megfelelő uniós támogatásért könyörögnek, amiből a magyar pedagógusok béremelését is fizetnék, mert a magyar költségvetésben erre nincs fedezet, a magyar adófizetők pénze másra kell. (Például a mindent átható kormánypropagandára vagy a focira. A stadionok fűtött gyepét mégsem lehet fatüzelésű kályhákkal melegíteni, mint a vidéki kisiskolákat.)
A pedagógusoknak most azt ígérik, amennyiben „Brüsszelö hajlandó perkálni, 2028-ra fizetésük elérheti a magyar diplomás átlagkereset 80 százalékát.
Ez összességében 112 százalékos béremelést jelentene a mostani állapotokhoz képest. Évekre lebontva viszont csak évi 14 százalékot, a pótlékokat is beleszámítva. Ez igencsak messze van a szakszervezetek által kért azonnali, legalább 45 százalékos béremeléstől, ami első lépésként elegendő lehetne ahhoz, hogy a tanárok, s különösen a fiatalok egyre nagyobb mértékű pályaelhagyását valamelyest visszafogja.
Vagyis még a hangzatos ígéretek sem többek a szokásos mézesmadzagnál. Ami még csak nem is mézzel van bekenve, hanem az olcsóbb cukorsziruppal, hiszen még az sem biztos, hogy az EU cseppent valamennyit a mézescsuporból. Elvégre ott is látják a magyar kormányban ülő pufók és - látszatra legalábbis - együgyű Micimackók eddigi pusztítását. Az már annyira szembetűnő, hogy még a Nyuszira sem lehet ráfogni.