Amikor július végén - a korábbi jogosítványaitól alaposan megfosztott - Varga Mihály Facebook oldalán bejelentette, hogy a cégek a társasági adót és az iparűzési adót nemcsak forintban, hanem euróban és dollárban is megfizethetik, akkor az adótanácsadásban tapasztalatot szerzett szakemberek is feltették a kérdést: hogy is van ez?
Azon még úgy-ahogy felülemelkedtek, hogy a jogállamiságnak szakmányban fittyet hányó Orbán-kormány egyik tagja egy jogforrásnak aligha minősülő közösségi oldalon üzenget - már megtanulhatták, hogy ezentúl a hivatalos közlönyök, a miniszterelnöki videók és a Kormányinfók mellett az egyes tárcák vezetőinek Facebook-oldalát is állandóan böngészniük kell. Nem csodálkoztak a hazai gazdasági folyamatokat követők azon sem, hogy az euró árfolyamának 400 forint fölé kúszása (és dollár páratlan mértékű megerősödése) sokkszerűen érte a kormányzati köröket, a pénzvilágról, a lakosságról és az üzleti élet szereplőiről nem is beszélve. Ám mivel a különböző, euróban elszámolt uniós támogatások már hosszú ideje befagytak, és a hamarosan bekövetkező, kedvező fordulatról szóló prognózisok sem biztatóak, a magyar kormánynak, súlyosbodó költségvetési gondjai közepette olcsó és gyors devizaforrás után kellett néznie.
A Varga-féle bejegyzéstől Orbánék ezt várják, nem többet! Ez is a kormányzati pánikreakciókból eredő ötletelések egyike. Ráadásul azoknak az elsősorban multinacionális cégeknek (akad közöttük magyar gyökerű is), amelyeknek bevétele devizában (is) képződik, talán még könnyebbséget is jelent. A nálunk működő külföldiek belső költségvetésüket eddig is euróban (dollárban) készítették, és éves eredményükről anyacégüknek is ily módon jelentettek. Azt, hogy a NAV-nak mekkora devizabevétele származik majd ebből, s annak teljesítését hogyan számolják el, eldönti az idő.
Ennél érdekesebb, hogy milyen formát ölt majd a forint-euró-dollár egyidejű jelenlétével tarkított hazai pénzrendszer a mindennapi életben. Még ha hivatalosan tagadják is, erről van szó. A rossz emlékű deviza alapú hitellel - bár más formában - egykor már megjelent nálunk ennek a fuvallata. Napjainkban általános, hogy a jó minőségű irodák bérletét euróban számolják el, miként a külföldieknek kiadott ingatlanokét is. Az idegenforgalom csúcsidőszakában gyakorlattá vált, hogy a külhoniak szállodaköltségét is az európai közös pénzben mérik. Bár a munka törvénykönyve tiltja, hogy a Magyarországon foglalkoztatottak jövedelmét ne forintban számolják el, az elgondolkodtató, hogy az egyre súlyosbodó munkaerőhiány miatt külföldről egyre nehezebb a munkavállalókat a folyamatosan gyengülő forintos fizetésekkel idecsábítani. S a példák sokasodnak: az üzletláncok örömmel fogadják a devizában fizető vásárlókat. A piacvezető hazai benzinkút-hálózat az autósoknak adott forintszámláin - igen jutányosan számolt - euróárfolyamot is feltüntet.
Mindezt aligha nevezhetjük a a búvópatakszerű euróbevezetés előszobájának, de pénzrendszerünk kevéssé kívánatos repedezésének annál inkább.