Ekkor ugyanis a hazai együttes légiós hadteste olyan gyermeteg hibát vétett (a főkolompos a középhátvéd Kovacevic volt), aminek folyományaként Abdellah Zoubir Dibusz Dénes kapujának jobb alsó sarkába lőtt.
Minthogy az odavágó is 1-1-gyel végződött, ráadásul úgy, hogy múlt héten szintén a vendégalakulat szerzett vezetést, attól még messze voltunk, hogy égjen a ház (másként: arcunkon a bőr – az csak a végén jött el, na de ne szaladjunk ennyire előre), elvégre volt 83 perc az egyenlítésre. Próbálkozott is mindenfélével az FTC, ám a jó nevű Mahammadaliyev kapus mindig jókor volt jó helyen, vagy ha ő nem, hát valamelyik vendég védő blokkolt helyette.
A független szurkoló egészen jól szórakozhatott, a színvonal bájosan lelkes volt, mentek előre a felek, akár a kisiskolások a nagyszünetben, ekként a rengeteg hiba folytán volt helyzet itt is, ott is. Mi mondjuk annyira nem élveztük a látottakat, magyar ember már csak „hivatalból” is magyar csapatnak drukkol, tudniillik nem érezné jól magát, ha az a rengeteg pénze, amit a futballfanatikus főispán a Ferencvároshoz parancsolt, kárba veszne, úgyhogy izgultunk a honfitársainkért, a kezdőben Dibusz mellett Botkáért - meg perszer az ő társaikért.
Csakhogy a második félidő hasonlóan rosszul kezdődött, most sem telt el 10 perc, máris újabb azeri gól született. A 2-0 az azért már eléggé letaglózó volt, olyannyira, hogy az M4 Sport szpíkere is konkrétan kegyetlennek minősítette a látogatókat, amivel kvázi megidézte Ramil Safarovot... Mármost mindebből végül tényleg az lett, hogy a Qarabag szétcincálta a Ferencvárost, amely a 86. percben, immár 3-0 után már csak az eredmény kozmetikázására volt képes.
Az FTC 4-2-es összesítéssel búcsúzott a legrangosabb kupasorozattól. Talán a felkészülési idő volt kevés, vagy talán az állami dotáció. A valódi okok még vizsgálódás tárgyát kell képezzék.
