;

klíma;terv;Új-Zéland;

- Ki fizeti a számlát?

Új-Zéland kiadta első nemzeti tervét, melynek célja, hogy segítse a felkészülést az éghajlati válság következményeire, az árvizekre, erdőtüzekre, a tengerszint emelkedésére.

Jacinda Ardern Új-Zéland miniszterelnöke tavaly klímavészhelyzetet hirdetett és 2025-re karbonsemleges kormányzatot ígért. Most, két hónappal az után, hogy a kormány üvegházhatású gázok csökkentésére vonatkozó terveket tett közzé, James Shaw környezetvédelmi miniszter bemutatta az ország első nemzeti éghajlat-alkalmazkodási tervét, amely egyfajta “térkép”: megmutatja, hol, hogyan lehet megvédeni az infrastruktúrát, a lakóhelyeket, a városokat és a kulturális helyszíneket a hőmérsékletnövekedés hatásaitól. “Már eddig is láthattuk, mi várható. Szörnyű időjárási események történnek, amelyek eddig elképzelhetetlenek voltak, soha nem tapasztalt tempóban és intenzitással. Még a másfélfokos cél tartása esetén is látni fogjuk a klímaváltozás hatásait a közösségeinken és az életmódunkon” - mondta James Shaw, aki azt is jelezte, frusztrálja, hogy az elmúlt három évtizedben a kormányok semmit nem tettek a klímaváltozás kihívásaival szemben. “Valahol el kell kezdenünk” - tette hozzá. A terv leginkább arra koncentrál, hogy felkészítse az embereket, az üzleti világot, a helyi kormányzatokat, a fejlesztőket a kockázatokról, biztosítva számukra a megfelelő ismereteket, hogy a jövőbeni terveket ezeknek tudatában készítsék. Az önkormányzatok például arra kapnak eligazítást, hol lehet új otthonokat létesíteni, az embereket pedig azzal ismertetik meg, hogy a lakóhelyükön milyen extrém időjárási helyzetekre kell felkészülniük. A tervezet az után jelent meg, hogy Új-Zélandon is eddig nem tapasztalt időjárási események, áradások történtek.

A kérdés, ki fizesse a “tervezett visszavonulás” számláját, annak költségeit, hogy a közösségeknek el kell hagyniuk azokat a területeket, amelyeket az áradások, szárazságok egyre lakhatatlanabbá tesznek. Minden hetedik új-zélandi, 675 ezer ember él áradásoknak kitett területeken, további 72 ezer pedig a tengerek extrém emelkedése által fenyegetett partok lakója. Egy 2020-ban, a kormány által készíttetett jelentés szerint a nagyvárosokban 2050-re tízezer otthon válik biztosíthatatlanná. A szervezett visszavonulás törvényi szabályozását a kormány 2023-ra ígérte. A költségeket a lakóknak, a biztosítóknak, a bankoknak, az önkormányzatoknak és a központi kormánynak együtt kell viselniük, utóbbinak azokat is segítenie kell, akik nem képesek fizetni.

A jelenlegi tervezet azonban a tudósok szerint bár üdvözlendő, részleteiben nem elég erőteljes. “Sok tekintetben bizonytalanok vagyunk, a klímaváltozás hogyan hat közvetlen környezetünkre. Néhány ezek közül elkerülhetetlen, de sok hatás csökkenthető, ha tudományos alapokon álló kérdéseket teszünk fel. Sajnos, tudásunknak ezek a hézagai még nem teljes mértékben azonosítottak” - jegyezte meg Luke Harrington a Waikatói Egyetem előadója. 

Nick Cradock-Henry, a Manaaki Whenua – Landcare Research vezető tudósa szerint az új terv „elkésett, de üdvözlendő”. „Miközben a közelmúltban bekövetkezett áradások után takarítunk, és egy újabb potenciálisan rekordméretű szélsőséges évnek nézünk elébe, ez a terv emlékeztet arra, hogy még hosszú utat kell megtennünk” – mondta. „Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás az egyik legösszetettebb társadalmi és környezeti kihívás, amellyel szembe kell néznünk, de ezzel a tervvel legalább a helyes irányba haladunk.”

Uffizi mentőprojektet indít a Boboli kert védelmére

Az olaszországi firenzei Uffizi Galéria bemutatta egy 50 millió eurós (51 millió dolláros) tereprendezési projekt terveit, amelynek célja, hogy megvédje a Boboli kertet az éghajlatváltozás hatásaitól. A „Boboli 2030” névre keresztelt tervet 40 különálló projektben hajtják végre, amelyek egy része a kertek energiahatékonyságát is javítja. A múzeum tájékoztatása szerint a jegyeladásokból finanszírozzák a becslések szerint nyolc éven át tartó kiterjedt projekt befejezéséhez szükséges forrás fennmaradó részét. A kiterjedt kerti parkot, az Uffizi Galéria kampuszának hatalmas részét, amely a Pitti-palota mögött található, a Medici család telepítette a XVI. században. A területen szökőkutak, freskókkal díszített barlangok és körülbelül 300 klasszikus szobor található.