Beszakadt a Fidesz támogatottsága, adtuk hírül néhány nappal ezelőtt a Publicus felmérése alapján, és azóta újabb kutató mutatta ki a kormánypárt visszaesését. Ennek így kell lennie, gondoltuk, hisz ennyi megszorítás, húsba – zsebbe – vágó intézkedés után igazán elvárhatjuk a szavazóktól, hogy elforduljanak azoktól, akik eddig garantált jólétet ígértek nekik.
A szó, az ígéret a nyár közepére elszállt, és még hol vagyunk az igazán nehéz időktől; maga a miniszterelnök is októberre jósolja a mélypontot. Már csak azt kell tisztázni, hogy minek vagy kinek a mélypontját: a mi életünkét, vagy a kormányzóképességét? Ez utóbbi persze butaság, Orbán soha egy pillanatig nem kételkedik önmagában, semmibe nem került neki inget cserélni, új vélemény mögé bújni, mondhatnánk, ez nála napi rutin. Az október tehát az ő jövendölése szerint a pénztárcánk ürességére utal, arra, hogy akkor majd hiába kotorunk bele, nem fogunk ott találni semmit. Ez azonban nem a rossz kormányzás miatt, a felelőtlenül kiszórt pénzek miatt van így, kizárólag Brüsszel – az elhibázott szankciók – és a háborús infláció tehet róla.
De lám: a társadalom - a kutatók szerint - már egyre kevésbé hisz nekik, ha megkérdezik őket, mind többen mondják: nem bíznak a Fideszben. Ezért a beszakadás. És mit látunk a szakadék túl oldalán? Hát ez az: semmit. Miközben a kormány hibát hibára halmoz, Orbán nem győz hülyeségeket és vérlázító mondatokat mondani, ráadásul most már a lakosság életszínvonalát is folyamatosan rombolják, azt elpártolt szavazókból egy darabot sem tudott magához vonzani az ellenzék.
Budafokon, az időközi választáson ellenzéki mandátum veszett el múlt vasárnap; a Fidesz jelöltje bezsebelte a megüresedett helyet. A budafokiak tehát – ne gondoljuk, hogy ők kimaradnak a kata-válságból, a rezsi emelkedéséből – a történtek ellenére a Fidesz jelöltjére szavaztak, miközben az összefogás emberét úgymond hazaküldték. Hazaküldték, noha most már pontosan érzékelték, hogy az április 3-a előtti ígéretekből semmi nem valósult meg, hogy a kormány a rezsiemelést állítja be rezsivédelemként, hogy igazi nyelvújítóként próbál port hinteni a szemekbe, és mégis: a választóknak ők kellenek.
Miért? - néz körbe az ember értetlenül, bár valójában nagyon is tisztában van a válasszal. Pontosan tudja, hogy bár négy hónap telt el a választási kudarc óta, a helyzet azon az oldalon, az ellenzék térfelén, semmi nem javult, sőt… Mintha csak azt akarnák bizonyítani a hátsó udvarba szorított pártok, hogy onnan nem tudnak, de nem is akarnak előjönni. Márki-Zay és a DK egymásnak üzenget, hiteltelenítve mindazt, amit korábban mondtak. Mellesleg készülnek valamire, rendkívüli parlamenti ülés összehívását kezdeményezik, méghozzá hatpontos javaslattal, minden pont egy-egy párthoz tartozik.
Végre, mondanám, de nem mondom. Majd csak akkor, ha azt is látom, mit tesznek akkor, amikor a Fidesz egy laza mozdulattal, a múltba mutogatva lesöpri a javaslataikat. Ha erre is lesz hatékony válaszuk, akkor, na akkor talán mondhatjuk: végre...