Sose felejtem el: közel két évtizede összegyűltek a nagy hazai energiaszakértők, hogy akkor most mit tegyünk, hogy éljük túl a menetrendszerű „válságot”. Volt ott minden, erőműépítési tervek, bányászat, atom, gáz, távhő, csövek, hatósági árak, illetve belefért némi óvatos megújulóenergiázás is. Távoztában aztán csak megkérdeztem a tanácskozást levezető helyettes államtitkártól, hogy mindez szép és jó, de egy szakrendezvényen hogy nem esett egyetlen szó sem az energiatakarékosságról. Szegény, fókuszálatlanul elnézett a semmibe – szinte hallottam, hogy, na, már csak te hiányoztál –, majd zavartan annyit felelt, hogy de hát az természetes.
Tisztesség ne essék szólván, a szociálliberális kabinetek aztán némiképp összekapták magukat, és a lakosság – különösen a panelesek – körében hirdettek kisebb-nagyobb szigetelési programokat. Mindazonáltal a téma kapcsán – úgy a magán-, mint a közéletben - azóta is számtalanszor találkoztam ezzel az üres tekintettel. Legutóbb épp a most szombati, „rendkívüli”, szinte csak energiakérdéseket taglaló kormányinfón.
Gulyás Gergely a szokásos izgatottsággal ecsetelte az energiatenger szkülláival, kharübdiszeivel, nem kevésbé pedig rezsidémonaival folytatott kormányküzdelmek részleteit. Az „energia-veszélyhelyzeti operatív törzs” ülése után például megállapították, hogy a „gázról le kell jönni”. „Megoldásként" elsősorban is mindenkitől, aki csak teheti, azt kérik, térjen át fatüzelésre. Az erdőgazdaságokat fokozott kitermelésre „utasították”. De növelik a mátrai lignit kitermelését is, egyszersmind szorgalmazzák a – tisztázatlan okokból álló – mátrai ligniterőmű újraindítását. Üzemanyag-fronton a lakosságnak (meg a taxiknak, meg a mezőgazdaságnak) marad a 480-as árplafon. Az egyre látványosabb üzemanyag-ellátási nehézségeknek pedig most úgy vennék elejét, hogy a céges autókat is kizárták a kedvezményezettek köréből. Kérdésekre még azt is hozzátette, hogy napelem, hisz ilyen lakossági program is fut. Igaz, a nyertesek hónapok óta hiába várnak a százmilliárdos keret kiosztására.
Az esemény vége felé aztán alkalmam nyílt feltenni a szokásos kérdést, hogy ez így mind szép és jó (bár kissé környezetmocskoló, és épp szétrohadunk a hőségben, de hát értem, a zöldeknek most kuss, háború van, válság van), ámbátor hol maradnak az energiahatékonysági programok. Ezúttal Gulyás Gergely nézett el fókuszálatlanul a semmibe, majd közölte, hogy ilyen támogatáson is dolgoznak. Elvégre egy úgynevezett Kádár-kocka szakszerű leszigetelésével akár felére is csökkenthető a rezsi.
Kétségtelen: ezek a közhelyek hellyel-közzel a kormány különböző stratégiai irataiban is visszaköszönnek. Mindazonáltal Orbánék az elmúlt 12 évben egyetlen érdemi lakossági épületenergia-hatékonysági programot sem indítottak. Miközben az EU száz- és ezermilliárdokat adna erre. De ha nem adna, akkor is ebbe kellett volna fektetni. Helyette volt (pardon: van) rezsicsökkentés, amitől mindenki úgy égette a gázt, mintha nem lenne holnap.
És most tetszettek rájönni, hogy „le kéne jönni a gázról”? Hát, jó reggelt kívánok!