Ez nem faji, ez kulturális kérdés – pávatáncolt vissza Bécsben a minap Tusnádfürdőn náci fajvédőként coming outolt Orbán Viktor a saját, Európa és a világ népeit különféle „fajokra” osztó szavaiból.
Nos, a helyzet az, hogy egykor az inaséveit Bécsben töltő Hitler sem nagyon mondott mást. A Mein Kampf „nép és faj” című fejezetében a szerző pontosan ugyanígy, ugyanezen az alapon osztotta „kultúrateremtő”, „kultúrahordozó” és „kultúraromboló” fajokra az emberiséget. Ahol a fajok keverednek - mondotta -, az gyengébb minőséghez vezet. És mit is mondott Orbán? Nagyjából ugyanezt: azok a nyugati országok, ahol európaiak és nem európaiak élnek együtt, nem nemzetek többé; az így kapott eredmény semmi más, csak népek konglomerátuma.
Hitler persze tovább ment, ő konkrét megoldási javaslatot is kínált, jelesül a népirtást. Orbán természetesen ilyesmire még csak nem is célzott, ám ne feledjük: ott, ahol a „nemzet” a legfőbb érték, ahol minden létező közhivatal neve a „nemzeti” szóval kezdődik, ott másként cseng Orbán állítása, miszerint az idegen fajokkal való keveredés mindezt elpusztítja. A következtetést meg vonja le mindenki magának.
Amúgy - csak mellesleg - Orbán a beszédében a nyugati vezetőket „zapadnyikoknak” nevezte, ami speciel az egykor a nyugatosokkal szembenálló szlavofilek reformmozgalmából korcsosult putyinista orosz fasiszták szóhasználata. Nyilván az is csak véletlen volt, félreérthető elszólás. Ez a különféle nácibeszédek kapcsán unos-untalan előcibált magyarázkodás. Hogy ő nem karlendített, csak nyújtózkodott. Esetleg kíváncsi volt, hogy esik-e az eső. Az összefüggést pedig a gonoszok kiragadták a kontextusból. Mert csak afféle elvont, filozófiai fejtegetés volt „fajokról” beszélni.
Az egykor társadalomtudósnak készülő dr. Orbán Viktor politológus, aki diplomamunkájában Gramsci alapján tudományos igénnyel elemezte a lengyel civilmozgalmak dinamikáját. és önbevallása szerint azóta is szinten tartja a tudását és rendszeresen találkozik a világ vezető entellektüeljeivel, valahogyan, véletlenül elemi szóhasználati hibát vétett. Aha. Kábé mintha Michelangelo éppen nekiállt volna kipingálni a sixtusi kápolnát, csak a fene se érti, kobaltkék helyett véletlenül lószarba mártotta volna az ecsetét. Tízszer egymás után. Orbán meg a tűző napon leküldött némi házi lepárlású, adómentes igazságszérumot, majd a stábja által megírt, ellenőrzött beszéde a tribünre menet valahogy átalakult Mein Kampf lighttá.
Előfordul az ilyen, pláne az olyan gátlástalan és erkölcstelen politikusokkal, akik addig finomhangolják a hatalmi gépezetüket, míg végül rájönnek, hogy amit ők akarnak, ahhoz mégiscsak a kőbalta a legjobb eszköz. Amúgy volt idő, hogy Hitler is pávatáncolni kényszerült. A harmincas években még látszatbékét mímelt Franciaországgal, de rákérdeztek: akkor miért írta a művében, hogy a franciák a németek ősellenségei? Hitler válaszában kijelentette, hogy különbséget kell tenni egy politikus régi szavai és aktuális tettei között. Ismerős, nem?
