Orbán Viktor Tusványoson igazította el a híveit. Úgy fogalmazott: eljön az idő, hogy a nyugat-európai városok lakóinak több mint fele nem európai származású lesz, ezért itt lépéseket kell tenni, hogy a fajok keveredése ne történhessen meg. Ez a kijelentés többféle asszociációt is kelthet, közülük csak eggyel szeretnék foglalkozni.
A biológia egyik alapvető fogalma a faj (species), az élőlényeknek az a csoportja, amely (egyszerűsített megfogalmazásban) képes egymással párosodni és termékeny utódokat létrehozni. A magasabbrendű élőlényeknél a fajok nem tudnak keveredni, vagy ha igen, akkor már nem tekintjük őket két különálló fajnak. Közkeletű példával élve: az ismerősöm kutyája természetesen „fajtiszta”, hiszen nem keveredett a macskával. (A gazdi valójában „fajtatisztát” akart mondani.)
Az alfaj és a fajta a fajon belüli olyan csoport, amely bizonyos tulajdonságokban elkülönül a fajtársaktól. Az egész emberiség egyetlen fajhoz tartozik, alfajai már régen kihaltak. Az emberiségnél nem használjuk a „fajta” megjelölést, helyette az angol/francia rassz (race) kifejezés vált általánossá. A náci „fajelmélet” valójában „rassz-elméletet” jelent.
Hagyományosan öt nagyrasszt szoktak elkülöníteni öröklődő külső tulajdonságaik alapján: Afrikai („fekete”), kaukázusi (gyakran „fehérnek” is nevezik), keleti (mongoloid vagy „sárga”), óceániai (ausztraloid) és amerikai bennszülött (indián vagy „vörös”, "rézbőrű"). A bőrszín alapján történő megjelölés alapvető tévedéseket tartalmaz - hiszen például az indiánok a harci festék miatt lettek „vörösek” -, emellett ez a beosztás azért is problémás, mert a kaukázusi nagyrasszba a fehérek mellett mindenféle barna árnyalatú embercsoportok is beletartoznak, pl. az indiaiak és az észak-afrikaiak. A rasszok között egyébként is előfordulnak átmenetek, tehát nem különülnek el élesen egymástól. Az alrasszok esetén a bizonytalanság még nagyobb.
A fenti problémát a XXI. század új tudománya, a genomika sem oldotta fel. Kiderült, hogy a rassz-beosztás nem tükrözi az emberiség genetikai diverzitásának „mintázatát”, és ezáltal félrevezető. A valós beosztás azonban rendkívül aszimmetrikus, ami azt jelenti, hogy a fekete- (Szaharán túli) afrikaiakon kívüli összes nép egyetlen rasszba kerülne; a fekete-afrikaiak pedig sokféle rasszhoz tartoznának, néhol apró, kihalófélben levő khoi-san (bushman/hottentotta) és pigmeus csoportok képeznének külön rasszokat.
Bár ez a beosztás jobban megfelel a tudományosság igényeinek, mégsem gyakorlatias. Egy orvos például a betegével kapcsolatban nem tud mit kezdeni vele, és az orvosi szakirodalom is alapjában véve a hagyományos rendszert használja. A genetikai variációs „mintázatok” beosztására a rassz-fogalmon kívül nem létezik semmilyen más működőképes alternatíva. Az nem megoldás, hogy egyesek egyszerűen tagadják a rasszok létét, míg mások néhány, még rosszabbul definiált fogalommal helyettesítik, mint pl. népek vagy „etnikai csoportok”.
Az még rendben lenne, hogy a miniszterelnök nem ér rá genetikával vagy más biológiai tudományokkal foglalkozni, de a tanácsadói talán már hallottak a náci fajelméletről, amely már annak idején is szemben állt az akkor még jóval fejletlenebb tudománnyal. A főispánok korszakához viszont nagyon jól passzol.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.