Az európai politikának mindig megvoltak a maga bajkeverői, de mintha egyre többen és többen lennének. Ha egy letűnik a színről, rögtön követi egy másik, hogy folyamatosan legyen az Európai Uniónak egy belső bomlasztója - mintha az EU-nak a háború miatt nem volna elég baja.
Giuseppe Contéról például nem gondoltuk volna, hogy ő is kiérdemli ezt a minősítést, de most éppen ő az egyik legkártékonyabb szereplő az EU-ban azzal, hogy előidézte Mario Draghi olasz kormányfő bukását. Conte második kormánya konstruktív, uniópárti politikát folytatott, de most a személyes sérelmeit helyezte előtérbe: sosem tudta megbocsátani Draghinak, hogy tavaly februárban miniszterelnökként követte őt. Conte bosszút állt, és annak árán buktatta meg Draghit, hogy ezzel politikai szempontból a saját sírját is megásta, hiszen az M5S-t megbüntetik majd a választók. Matteo Salvinitől nem is vártunk mást, kapva kapott az alkalmon, hogy ő is hozzátegye a magáét a kabinet bukásához. A döbbenetes az, hogy mindketten tudják: saját országuknak ártották a legtöbbet.
A szlovák belpolitikának is mindig megvolt a maga bajkeverője, egyszerre nem is egy. Most kormányválság fenyeget Igor Matovic volt kormányfő miatt. A Szabadság és Szolidaritás (SaS) a pénzügyminiszter távozását követeli a kabinetben maradása fejében, Matovic azonban nem hajlandó távozni. A volt kormányfő szintén nagy kárt okozott hazájának az úgynevezett inflációellenes csomagjával. Félő, hogy Eduard Heger kormányfő a SaS kilépése esetén a neonácik voksaival kormányoz majd, bár ő azt állítja, nem hajlandó erre. A SaS elnöke, Richard Sulík is volt már bajkeverő: 2011-ben ő érte el a Radicová-kormány bukását és ezzel Robert Fico visszatérését.
És még hosszasan folytathatnánk a sort. Volt rá remény, hogy a háború mindenkit észhez térít Európában, de lám, ez sem volt elég.