Kata aláírta címmel tüntetést és utcafórumot szervezett péntek estére a Magyar Kétfarkú Kutya Párt az Erzsébet hídon, s a korábbiakhoz képest azt tervezték, hogy a résztvevők jöjjenek „szomorú fejjel” a tenyerükön vagy hozzanak magukkal azt ábrázoló táblát, hogy így foglalják el a hidat. A kánikulai időben nem sokan, legfeljebb néhány százan vettek részt. A tervek szerint és a valóságban is több tucatnyian szólhattak hozzá nem csak a kisvállalkozók kedvezményes adójának, a katának jelentős szűkítéséhez, hanem a Magyarországon kialakult súlyos gazdasági és társadalmi helyzethez is,
A tervezett felszólalók közül Tamás Gáspár Miklós nem tudott elmenni a tüntetésre, ezért beszédét felolvasta az esemény moderátora, amiben a filozófus feltette a kérdést a tiltakozók katásoknak:
Miért gyűlölnek ennyien benneteket?
Egyben válaszolt is, hogy a hatalom azért gyűlöli őket, mert szabadúszóként nincsenek bürokrata főnökeik, dolgoznak látástól vakulásig, de szabadok és függetlenek. Mint sorolta, némelyek vegánok, antifasiszták, nem nézik le a nőket, migránssimogatók, de a katás szabadúszók is benne vannak a legnagyobb szociológus, Max Weber által megalkotott „vasketrecben”. Tamás Gáspár Miklós szerint ugyanakkor „nem fontos a kormány, teljesen jelentéktelen”, s hozzájuk így szólt:
Nem törődünk veletek, ti csak gyűlölködjetek, nem gyűlölünk vissza benneteket. Ti csak részei vagytok egy rendszernek, amit nem értetek, de élvezitek.
Puzsér Róbert kritikus nem dicsérni jött, hanem mint kiderült, valóban kritizálni, szinte mindenkit. Azzal kezdte, hogy szerinte Orbán Viktor feudális rendszert vezetett be Magyarországon, ahol a kirakatparlamentnek kirakatellenzéke van, és az ő korruptságuk, ostobaságok, alkalmatlanságuk miatt Orbán „bármit megtehet a magyarokkal”. Hozzátette, amíg ők, Gyurcsány Ferenc és ez az ellenzék nem kerül a történelem szemétdombjára, addig Orbán Viktor sem. Közölte:
A szomorú szmájlik, a bajszatlan sz*rozás, meg a piknikezés ideje lejárt.
Felidézte, hogy a hatalom füvezésért indított eljárás Kovács Gergely Döme Zsuzsanna ellen, pedig ők az Orbán-rendszer ellen léptek fel. Leszögezte, hogy szerinte „az államnak semmi köze ahhoz, hogy egy állampolgár mit visz be a szervezetébe, kivel közösül, kivel él”. Majd megismételte, hogy a jelenlegi hatalmat és ellenzékét „egy bandának, egy csapatnak” tartja, és a baloldali, a liberális és a centrista szavazók hiába vannak 2,5 millióan, ha nincs közöttük 50 ezer, aki hajlandó lenne tenni a változásért. Mint fogalmazott:
Az ellenzéki pártok Orbán hatalmának az árnyékán osztozkodnak, ez az ő öttalálatos lottószelvénye. Az illiberális hatalomnak sokkal mélyebb oka van, mégpedig a magyar társdadalom tespedtsége és dögletes tehetetlensége.
Puzsér kiemelte, a magyarok 1956 óta nem tüntettek semmiért, és Magyarország nem változik meg magától, Gandhit idézte, miszerint „a változásnak velünk kell kezdődnie vagy nem kezdődik el”. Hozzáfűzte, tízszer ennyi embernek kellene az utcán lennie, addig nem változik semmi, és ehhez a mentalitáshoz csak „Orbán Viktor csizmájának a talpa jár”, egy jobbágytársadalom csak feudalizmust képezhet maga körül, és nem érdemel jobbat.
Lányi András író, filozófus pikírt bevezetőszövegében arra buzdított, hogy „bátran, egy emberként, emelt fővel követeljük a kormánytagok fizetésének a felemelését, hogy amikor a kisjövedelműek fizetését befagyasztják, meglegyen az átlagbér”. Azt is követeljük, hogy „a köztársasági elnök aláírási jogát online is gyakorolhassa, minek ehhez papír”. Olyat is mondott, hogy a tanárokat vezényeljék közmunkára, a civilszervezetek esküdjenek fel a NER-re, az európai értékekhez, a szabadsághoz ragaszkodók pedig „viseljenek a ruhájukon megkülönböztető jelet”.
Egy tanmesét is előadott Lányi, aki szerint az egész kata-ügy csak teszt lehetett, hogy meddig tűri a nép a megszorításokat, és „Habony Árpád – a név nem érdekes – vagy más bölcs tanácsadó” azt mondhatta „a fejedelemnek”, hogy fossza meg a kisjövedelműeket a kedvező adózástól, miközben tömje meg a saját és kormánya tagjainak a zsebét fizetésemelésekkel, és nézze meg, mi történik:
Semmi. Birkák vagyunk. (...) Mindig egy kisebbség tüntet, s amíg rá nem jövünk, hogy mindannyian kisebbség vagyunk, azok is maradunk. Ha rájövünk, mi leszünk a többség
– fogalmazott Lányi András.
