Mario Draghi olasz miniszterelnök csütörtökön, egy héten belül másodszorra, benyújtotta lemondását Sergio Mattarella elnöknek. Míg azonban múlt héten az államfő még marasztalta őt, ezúttal ennek már nem volt értelme, mivel előző nap megszűnt a kormány parlamenti többsége. A kabinet mögül kihátrált az Öt Csillag Mozgalom (M5S), amely eredetileg kirobbantotta a krízist, illetve Matteo Salvini Ligája és Silvio Berlusconi Forza Italiája. A két utóbbi párt kapva kapott az alkalmon, hogy megbuktassák Draghit, hiszen így minden felelősséget Giuseppe Conte volt miniszterelnök pártjára háríthattak a kialakult helyzetért, moshatták kezeiket és kicsikarhatták az idő előtti voksolást. Pedig egyik párt sem volt egységes a kérdésben. A Forza Italia két minisztere, Maria Stella Gelmini és Stefano Brunetta szolidaritást vállaltak Draghival és kiléptek a pártból. Két nagyágyúról van szó. A Ligánál sem lelkendeznek elsősorban azok, akik szóhoz jutottak a kabinetben, másrészt a párt regionális vezetői, de itt kilépésekről egyelőre nem hallani.
Bár Sergio Mattarella elviekben próbálkozhatott volna ismét egy szakértői kormány létrehozásával, mint azt tette tavaly februárban, amikor Draghira esett a választása, ez ezúttal nem volt járható út. Egyrészt azért, mert nem létezik olyan kaliberű személyiség Itáliában, aki képes lenne a világszerte elismert gazdasági szakember, az euró atyja örökébe lépni. Másrészt elképzelhetetlen, hogy a jelen körülmények között sikerüljön kormányzó többségre szert tenni akár a képviselőházban, akár a szenátusban. Így délután feloszlatta a parlamentet. A pártok már csak az idő előtti voksolásra készülnek, egymást hibáztatják a válságért. Valahogy azonban el kell számolniuk a választókkal. Itáliában ugyanis kisebbségben voltak azok, akik a kormány bukását akarták, s rég volt az országnak olyan népszerű kormányfője, mint Draghi. A balközép Demokrata Párt (PD) vezetője, Enrico Letta is azt emelte ki: meg kell büntetni azokat, akik veszélybe sodorták Olaszország stabilitását.
Nem csak a politikai egyensúly bomlott fel, gazdaságilag is nagyon nehéz időszak elé néz az ország. Draghinak a hét elején Algériában tett látogatása alkalmával sikerült elérnie azt, hogy hazája kevésbé függjön az orosz gáztól, mivel az észak-afrikai állam több a nyersanyagot exportál Itáliába. Csakhogy óriási az államadósság, és a súlyos gazdasági nehézségeket az uniós helyreállítási alapból befolyó pénzekből hidalnák át. Rómának ehhez egy sor házi feladatot kell teljesítenie. Egy újabb mintegy 20 milliárd eurós részletet sikerült is már biztosítani, de hogy a következőt mikor kapja meg az ország, teljes rejtély. Egy szeptember végén megrendezendő parlamenti választás után időbe telik az új kormány megalakulása. Ráadásul semmi biztosíték sincs arra, ha egy populista kormány alakul akár Giorgia Meloni, vagy akár (bár erre csekély az esély) Matteo Salvini vezetésével, akkor elfogadják az EU feltételeit. Ám ha ezt nem teszik meg, akkor csőd fenyegeti az országot. Salviniék úgy beszélnek az idő előtti voksolásról, mintha az jelentené a megoldást, de éppen csak a kérdőjelek sokasodnak.
Egyelőre nehéz megjósolni, melyik párt profitál a legtöbbet a kialakult válságból. Az utóbbi hetekben valamelyest nőtt a különbség a közvélemény-kutatások szerint a Giorgia Meloni-vezette jobboldali-populista Olasz Testvérek (FdI) és a második helyen álló baloldali Demokrata Párt (PD) között, de mesze hibahatáron belüli, ügynökségektől függően 0,2-1,7 százalékos előnyről beszélünka populisták javára. A kérdés, hogy a választásig az FdI továbbra is el tud-e orozni választókat a Ligáról, illetve a demokraták az Öt Csillag Mozgalomtól. A következő hetekben mindenki árgus szemekkel figyeli majd a közvélemény-kutatásokat.
Benyújtotta lemondását Mario Draghi olasz miniszterelnök