Minden kerékpáros álma, hogy egyszer megnyerje a Tour de France országúti kerékpáros körversenyt, vagy legalább egy szakaszt behúzzon a legnagyobb presztízzsel bíró háromhetes viadalon. Nem volt ez másképp a keddi, 16. szakaszon diadalmaskodó kanadai Hugo Houle esetében sem. A 31 éves bringás története azonban igazán különleges és egyben szívszorító, ugyanis 2012 decemberében elveszítette öccsét, akit futás közben egy részeg sofőr halálra gázolt.
„Két évvel fiatalabb volt nálam, és ő volt a legnagyobb rajongóm – mondta öccséről Houle. – Amikor 2012-ben negyedik lettem a 23 éven aluliak világbajnokságán, küldött egy videót, hogy gratuláljon. Miután elvesztettem őt, nem volt senki, akivel megoszthattam volna az ilyen dolgokat. Keletkezett egy rés” – elevenítette fel érzéseit a bringás. Öccsét, Pierriket egy ismerősük találta meg, aki gyorsan értesítette a családot.
„A sofőr az út szélén hagyta. Mire a helyszínre értem, a mentősök szívmasszázst végeztek. Megfogtam a kezét, és láttam, hogy folyik a vér a füléből és a szájából. Tudtam, hogy meghalt” – tette hozzá.
A tragikus pillanatok közben egy férfi megállt az autójával és érdeklődni kezdett, mi történt a fiúval, noha az áldozat nemét nem tudhatta. A furcsa alak egyre többet faggatózott, Houle pedig – aki 2008 és 2010 között elvégezte a rendőrtiszti főiskolát – gyanakodni kezdett. Megcsapta a férfi alkoholszaga, abban a pillanatban biztossá vált számára, ott áll vele szemben a gázoló. Később a férfi lakásánál megtalálták a sérült autót, aminek betört a szélvédője, és Pierrik kabátjának egy leszakadt darabja ott lógott az ablakában. Guy Richard 2015 májusában két év letöltendő börtönbüntetést kapott a halálos kimenetelű gázolásért, illetve a segítségnyújtás elmulasztásáért, ám a bíró az alkoholos befolyásoltság vádját kielégítő bizonyítékok híján nem találta megalapozottnak. Néhány hónappal később a férfit feltételesen szabadlábra helyezték.
Houle még 2012 szeptemberében kötött egyéves szerződést a következő szezonra a francia AG2R La Mondiale csapatával, januárban pedig már az edzőtáborban kellett jelentkeznie. Profiként az első hónapokban inkább testben volt jelen, mint lélekben, és ez meglátszott az eredményein is. Egy másik csapat talán elbocsájtotta volna, de Vincent Lavenu csapatmenedzser időt adott neki. „Egy teljes évbe telt, mire visszatértem a normális kerékvágásba. Hihetetlen volt a csapat, vigyáztak rám. Sok időt adtak, hogy felépüljek a testvérem halálából” – magyarázta.
Houle öt évet töltött az AG2R-nél, majd négyet az Asztanánál, ahol fokozatosan kiléphetett a szürke segítő szerepből. Az elmúlt szezon végén csatlakozott az Israel-Premier Techhez, amelynek tulajdonosa a montreali születésű Sylvan Adams. Houle-nak a keddi volt ez első profi győzelme, s ez volt az első kanadai szakaszgyőzelem a Tour de France-on 1988 óta, akkor az a Steve Bauer diadalmaskodott, aki az Israel-Premier Tech sportigazgatójaként a kísérőkocsiból követte honfitársa sikerét.
Houle tavaly a Procycling magazinnak az alábbiakat nyilatkozta: „Ha egyszer sikerülne szakaszt nyerni a Tour de France-on, azt tudnám mondani, hogy igen, elvégeztem a feladatom. Most már akár vissza is vonulhatok. De amíg ez a győzelem nincs meg, tovább küzdök. Nagyon motivál, hogy ezt összehozzam Pierrik emlékére. Tulajdonképpen ezért versenyzem.”
„Megcsináltam, és ez nagyon sokat jelent nekem – mondta már a keddi befutó után. 10-12 évig ezért dolgoztam, megszereztem a győzelmet” – tette hozzá a rutinos bringás, aki egy éve nem látta családját, mert Európában kell lennie, hogy ott vegyen részt versenyeken.
„Boldog vagyok, hogy nyerhettem a kanadaiaknak, és annak is örülök, hogy Steve Bauer mögöttem ült az autóban. A rádióban azt mondta, élvezzem ki ezt a pillanatot. Remélem, hogy nem kell 34 év, hogy egy másik kanadai nyerjen a Touron” – zárta szavait.
