Párologtassunk rendszeresen, mert a párás levegőben a hideget is melegebbnek fogjuk érezni – ezt tanácsolja nekünk Magyarország konzervatív hangja, a Mandiner. Arra nem találtam megoldást, vajon jó ötlet-e, ha így nyár közepén is párásítunk, vagy elég, ha klíma helyett párátlanítjuk a szoba levegőjét spórolási célzattal. Ez azért fontos kérdés, mert százezrekhez hasonlóan én is naponta figyelem, miként reagálnak az emberek, az ellenzéki pártok, meg a fideszesek a kormány váratlan (vagy inkább nagyon is kiszámítható) megszorító lépéseire. De valódi válaszok helyett legfeljebb ilyen párásító tippeket találok.
Elemzők szerint a kata szigorítás és a rezsivisszavágás miatt az ellenzéknek ölébe hullana a lehetőség, hogy megmutassa, másként kellene politizálni, nem a dolgozókkal, nyugdíjasokkal kellene megfizettetni a válságszámlát. Ám idáig nem jutnak el még azok a pártok sem, amelyek egyáltalán megjelennek a tiltakozók között. Nem véletlen, hogy a tüntetők nem is kérnek belőlük, hisz az utóbbi évtizedben nincs felmutatható siker a hátuk mögött, amiért pont tőlük várhatnánk a megoldást az ország bajaira. Tudom, a Momentum csapata lendületből megszervez minden lépést, hidat foglal, Sándor-palotát környékez, csak még nem tudni, mit kínál Orbánék helyett. A Kutyapárt is jókat bulizik, a Mi Hazánk meg kényelmesen szervezkedik, de miért is? Mi lesz az augusztus elsejére meghirdetett tüntetésük után? A Fidesz-kormány megijed pár ezer embertől és alkalmatlanságát hirtelen felismerve, sietve lemond?
Az a kormány, amely megválasztása után hárommillió magánnyugdíjpénztári tagot semmizett ki, s csak röhögött, amikor tiltakozásul néhány százan kimentek ellene a Hősök terére? Az a kormány, amely a Szolidaritás sokezres tüntetésein, vagy az Egymillióan a magyar sajtószabadságért (Milla) Facebook-csoport által szervezett demonstrációkon is csak szórakozott, pedig akkor is zengett ám az „Orbán takarodj”? Elvittek néhány ellenzékit a Gyorskocsi utcába, aztán kiengedték őket, a tüntetők meg hazamentek, ahogy most is. Utcára ment a Hallgatói Hálózat a felsőoktatási törvény miatt, a tudós társadalom a CEU elűzése és az Akadémia elfoglalása, a művészvilág a Színművészeti Egyetem lenyúlása miatt, volt lelkesedés, kiállás, harciasság. Mégis mindent átvertek a népen, és egy ideje már csak utcabulikra futja a másik oldalon.
Amit ma látunk: a nagyon durva változások bejelentéséhez képest egy nem túl erős tiltakozóhullámot, ami az első magas rezsiszámlák kézhezvételekor majd megint kicsit hangosabb lesz. Van egy-két ellenzéki párt, amely eljutott a lehetőség felismeréséig, de a valódi együttműködésig nem, ráadásul április óta tudjuk, az sem volt elég semmire. És végül látunk egy levitézlett, kormányzásra alkalmatlan társulatot, amely kapaszkodik a székébe minden áron, növeli a magyar haderő készenlétét, a pedagógusok helyett a fegyveres testületek tagjainak ad béremelést. S ha eddig jutok a gondolatokban, bepárásodik a szemem, mert ez már nem arról szól, mennyit spórolhatunk a levegő páratartalmával. S nincs senki, aki leállítaná őket.