Por – aki ott volt a tegnapi nyitónapon, annak alighanem ez az első, ami a Sukoróra költözött EFOTT-ról az eszébe jut. A mostani, ha lehet, még egy kicsit vadregényesebb helyszín, mint a korábbi velencei, a megközelítés egy nagy téren/tarlón keresztül történik, az utak jórészt burkolatlanok, és mindenütt száll a por. Lehetne locsolni is, persze, ha nem éppen egy országos aszály közepén lennénk – a Velencei tóban sincs elég víz, honnan jutna a parti utakra?
Egyszóval por van, tömeg és jókedv, mint általában az EFOTT-on. Szúnyogból viszont első ránézésre kevesebb – azok a pangó vizek, amelyekben a vérszívó rovar rendesen szaporodni szokott, már rég felszívódtak a hőségben, ez az egyik jó hír. A másik pedig az – már akinek jó –, hogy a fizika törvényei továbbra is érvényesek: hiába kevés a víz a tóban, a hangot azért vezeti, ennek folytán az agárdi termálfürdő parkolójában is tisztán hallani, ha Sukorón a dobos véletlenül leejti a dobverőt. Az északi parti település tapasztalataink szerint nem élt olyan korlátozó intézkedésekkel, amilyenek például a budapesti Szigetnél megszokottak: itt szabad a tánc és a zene; éjjel egykor a túlparton arra aludtam el, és reggel arra ébredtem.
Az EFOTT korábban az egyetemistáké és főiskolásoké (meg a gólyáké) volt, ami mára oda módosult, hogy más is mehet, ellenben a törzsközönség – ez csak benyomás, nem tudományos tény – fiatal maradt, és jórészt diákokból áll. A hagyomány megtartó ereje a jelek szerint működik, miközben felnőtt egy generáció, amelynek tagjai számára a fesztivál (az évről évre visszatérők közül talán az első az országban) teljesen összekapcsolódott a Velencei tóval. A helyszín jó – közel van Budapesthez és a Fezen révén saját eventtel is rendelkező nagyvároshoz, Székesfehérvárhoz –, bár ez a mostani valamivel nehezebben elérhető, mint a velencei. És ott a tó, amely még így, leapadva is rengeteget hozzátesz az élményhez.
Egyelőre a nyitónapon vagyunk túl, amelynek meglehetősen eklektikus volt a felhozatala Nótár Marytól Sub Bass Monsterig és a BSW-ig, de máris megszületett a mondás, ami nemhogy a napot, de az egész hetet elviszi a hátán. „Ha utáltok, mi a f...-nak jöttetek el”? - ezt (vagy valami nagyon hasonlót, nem lehetett tisztán érteni a zajban) Lil G kérdezte meg a sokadik beszólogatás után, és valljuk be, volt benne logika. Szerencsére sokkal többen voltak, akik szerették, és egyébként is elég békés, optimista, nyitónapos volt a hangulat.
A végére egy jó tanács szülőknek: csak olyan helyen beszéljenek meg találkozót a gyerekeikkel a program végére, amit ők is meg a gyerekek is ismernek, mert sötétben, telefonon navigálva egymást igen nehéz összeakadni. Ezt mi a saját bőrünkön tanultuk meg - érdemes lehet valami jellegzetes találkozási pontot kialakítani, mert úgy láttuk, hogy mások is küzdöttek a problémával. Amúgy meg minden remek, hajrá.
