Rendőrökkel csaptak össze, megrohamoztak egy kapitányságot, hogy kiszabadítsák őrizetbe vett társaikat, egy miniszter otthonánál pedig áttörték a biztonsági kordont és hígtrágyát öntöttek az úttestre - effajta radikális eszközöktől sem riadtak vissza a hetek óta tartó, hollandiai gazdatüntetések egyes résztvevői. A tiltakozáshullám a közlekedést megbénító traktoros útlezárásokkal és blokádokkal kezdődött, de azóta egyre jobban eldurvult. A feszült hangulatot tükrözi, hogy múlt kedden az egyik demonstráción lövések is eldördültek. Egy rendőr szolgálati fegyverével egy traktorra lőtt, amit utólag azzal indokolt, hogy a jármű fenyegetően közeledett kollégái felé. Az incidensben senki sem sérült meg. A 16 éves sofőrt őrizetbe vették, de a hatóságok később bocsánatot kértek tőle, miután tisztázták, hogy nem akart a rendőrök közé hajtani.
A holland gazdák tízezreinek dühét az váltotta ki, hogy a kormány javarészt az állattartás visszaszorításával oldaná meg ag országot sújtó úgynevezett nitrogénválságot, vagyis a régóta magas nitrogén-oxid-kibocsátást. Az elképzelések azért is gerjeszthettek ilyen heves indulatokat, mert a tüntetők féltik eddigi életmódjukat, megélhetésüket. Sokuk érezheti úgy, hogy a politikai elit és a sajtó megfeledkezett róluk, és inkább az állatvédők, a húsmentes jövőt szorgalmazó aktivisták szempontjait helyezik előtérbe. Felháborodásukhoz az is hozzájárulhatott, hogy az egymást váltó holland kormányok évtizedeken át a gazdaságuk bővítésére, az állatállomány növelésére ösztönözték őket, sőt még az EU trágyázásra vonatkozó szabályai alól is könnyítést harcoltak ki nekik, de aztán három éve hirtelen fordulat következett be a politikai irányvonalban.
A változást az Államtanácsnak - Hollandia legfelsőbb közigazgatási bíróságának - 2019 tavaszi határozata idézte elő, amely uniós jogba ütközőnek nyilvánította a kormány akkori nitrogén-oxid-kibocsátás mérséklésére irányuló programját. Ez a gyakorlat lehetővé tette, hogy egyes beruházások túllépjenek az előírt határértékeken, ha azt a jövőbeni emissziót csökkentő intézkedésekkel kompenzálják. Az ítéletet követően 18 ezer infrastrukturális és építési projektet kellett leállítani.
A konzervatív-liberális Mark Rutte miniszterelnök fakkori kabinetje már 2019 decemberében bevezetett egy intézkedéscsomagot a nitrogénválság enyhítésére. Egyebek mellett 130-ról 100 km/h órára csökkentették az autópályákon nappal megengedett sebességhatárt, hogy így mérsékeljék az autóforgalom által kibocsátott károsanyag-mennyiségét. Az exportorientált, főként a terményhozam javítására használt állati ürüléken és műtrágyán keresztül szennyező mezőgazdasági szektorhoz viszont még nem nyúltak hozzá, habár a kabinet beharangozott egy, a holland állatállomány megfelezését célzó javaslatot, a gazdák demonstrációikkal ekkor meghátrálásra késztette az illetékesek.
A tavaly megalakult, negyedik Rutte-kormány decemberben körvonalazott egy újabb tervet, ami a korábbinál kisebb mértékű, 30 százalékos állatállomány-csökkentést irányzott elő. Ennek részeként kisajátítanák az állattartó gazdaságok egy részét, a tulajdonosokat pedig piaci áron felül kártalanítanák, másoknak pedig azért fizetnének, hogy áttelepüljenek kevésbé szennyezett országrészekre vagy áttérjenek fenntarthatóbb gazdálkodási módszerekre, azaz kevesebb állatot tartsanak, nagyobb földterületeken. A programra mintegy 25 milliárd eurót (nagyjából 10 ezer milliárd forintot) különítettek el a költségvetésben.
A mostani tiltakozások azután robbantottak ki, hogy a kabinet bemutatott egy térképet, amely a számszerűen előirányozta, hogy hol, milyen mértékben kell redukálni a nitrogénkibocsátást: egyes helyeken 12-50, a Natura 2000 minősítést kapott természetvédelmi területek környékén 70 százalékkal. A holland gazdák érdekképviselete, az LTO irreálisnak tartja a célkitűzéseket, és önkéntessé tenné a részvételt az emissziócsökkentő programban, a demonstráció mögött álló egyes csoportok pedig eleve elzárkóznak attól, hogy megkurtítsák állatállományukat.
Hollandiának mindazonáltal már régóta meg kellett volna találni a megoldást arra, hogy mérsékelje az egészséget és a környezetet egyaránt károsító nitrogén-oxidok kibocsátását. Az ország az Európai Unió legnagyobb húsexportőre, aminek kulcsszerepe van abban, hogy területarányosan a legtöbb nitrogént bocsátja ki a tagállamok közül - az EU átlagnál több mint négyszer akkora emisszióval rendelkezik. A holland hatóságok a Natura 2000 területek védelmére vonatkozó uniós kötelezettségüknek sem tudnak maradéktalanul eleget tenni; a 161 övezet csaknem háromnegyedében a megengedett határértéknél magasabb a talaj és vizek nitrogén (nitrát) tartalma. A környezetvédelmi minisztérium 2019-es becslése alapján a Natura 2000 területeken felgyülemlett nitrogén 40 százalékáért a mezőgazdasági szektor felelős, további 40 százaléka külföldről és a tengeri ammóniából származik, és csak a fennmaradó 20 százalék írható a hollandiai közlekedés és az ipar számlájára.
Noha a statisztikák alapján világos, hogy a kormány miért az állatállomány mérséklésében látja a nitrogénválság megoldását, a gazdák indulatai is érhetőek, elvégre ők jogosan érezhetik azt, hogy vezetőik egyik pillanatról a másikra kihúzták a szőnyeget alóluk. A politikusok felelőssége, hogy hosszú időn át elodáztak a problémát, látszatmegoldásokat találtak ki, majd késlekedésük ellensúlyozására olyan tervvel álltak elő, ami rövid időn belül állattartók ezreit kényszerít drasztikus változásokra, adott esetben életmódjuk feladására. A döntéshozók ballgasága ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a holland gazdáknak ne kellene igazodniuk azokhoz környezetvédelmi elvárásokhoz, melyek alól eddig lényegében mentességet élveztek.
