Történelmi és emlékezetpolitikai viták is akadályozzák a nyugat-balkáni államok uniós csatlakozási folyamatát. A legösszetettebb Észak-Macedónia esete, ahol az emberek nagyot csalódtak az Európai Unióban. Az ország már másfél évtizede hiába vár az uniós csatlakozási tárgyalások megkezdésére, amelynek legfőbb akadálya azonban nem az uniós szervek ellenállása.
Észak-Macedóniában, hasonlóképpen, mint a 2010-es évek közepén, ismét polgárháborús helyzet fenyeget. Csakhogy az eltelt 6-8 év alatt bizonyos tekintetben jelentősen megváltozott az ott élők gondolkodása. Akkor sokan a felemelkedés reményét látták az esetleges uniós csatlakozásban. A szociáldemokrata, Zoran Zaev volt miniszterelnök által irányított kormányzat még a lehetetlent is véghez vitte: lezárta a névvitát Görögországgal.
A szkopjei Societas Civilis Demokrácia Intézet 2019-ben készült felmérése szerint a válaszadók 43,2 százaléka tartotta az Európai Uniót Észak-Macedónia legnagyobb szövetségesének. A polgárok 44,8 százaléka úgy látta, hogy az EU-nak van a legnagyobb befolyása az országra és annak irányvonalára. Az Unió hitelessége ekkor érte el csúcsát, érzékelhető volt a lelkesedés.
Ám mind a mai napig nem kezdték el a csatlakozási tárgyalásokat az állammal, amire már több mint másfél évtizede vár. Ennek nyomán minimálisra csökkent az országban azok aránya, akik hitelesnek tartják Európa közös családját. Úgy vélik, az Unióban a minimális akarat sincs meg a nyugat-balkáni országok integrációjára, s különben is, a közösség megszegte ígéretét, amely szerint a névvita lezárása után megkezdődhetnek a csatlakozási tárgyalások. A Societas Civilis intézet legutóbbi felmérése szerint 2021-ben a polgárok mindössze 13,1 százaléka tartotta az EU-t Észak-Macedónia legnagyobb szövetségesének, ami igen komoly visszaesés a 2019-es 43,2 százalékos csúcshoz képest. Ráadásul már csak 9,5 százalék gondolja úgy, hogy az EU-nak van a legnagyobb befolyása az országban.
Évek óta azt hallották a polgárok, hogy Észak-Macedónia „következik az EU listáján”, megérdemli, hogy megtegye az első nagy lépést az uniós integráció felé vezető úton. Az ország teljesítette is a házifeladatát azzal, hogy nagy engedményt tett Görögországnak. Az EU Tanácsa 2020 márciusában a régóta várt csatlakozási tárgyalások megnyitásáról döntött, egyetértve a Franciaország által támogatott új bővítési módszertannal. Hiába.
Az első kormányközi konferenciára 2020 novemberében kellett volna sort keríteni, de Bulgária blokkolta az ennek alapjául szolgáló tárgyalási keret elfogadását. Az ekkor színre lépett Szófia voltaképpen még Görögországnál is keményebb feltételeket támasztott. A tárgyalások több éve folynak, de nem látszik a megnyugtató végkifejlet. Időnként azt olvashatjuk, hogy üléseznek a szakbizottságok és az intézményvezetők, és kijelentik, közel állnak a megoldáshoz. Tavaly azonban jottányit sem léptek előbbre a tárgyalásokon. Bulgária még az észak-macedóniai bolgár kisebbség státuszának kérdését is felvetette, ami tovább bonyolította a megbeszéléseket.
Különösen drámai, hogy Észak-Macedóniában csökken az ország intézményeibe vetett bizalom is. Ugyanakkor a fent említett adatok ellenére a nagy többség, 71 százalék továbbra is azt szeretné, hogy Észak-Macedónia a közös Európa része legyen, ez csak három százalékos visszaesés 2019-hez képest. A megkérdezettek 71 százaléka szerint azonban Szkopjénak nem szabad további engedményeket tennie a Bulgáriával folytatott tárgyalásokon. Vagyis egyrészt még mindig él az EU-csatlakozásról szőtt álom, másrészt viszont a macedónok többsége nem hajlandó további jelentős gesztusokra. Bulgáriában a nyugati orientáltságú Kiril Petkov miniszterelnöksége alatt felcsillant a remény Észak-Macedónia számára, hiszen a politikus meg akart egyezni Szkopjéval, de kormányát időközben megbuktatták. A szófiai parlament június végén megszavazta ugyan a csatlakozási tárgyalások megkezdésével szembeni vétó feloldását, de ezt olyan kemény feltétekhez kötötte, ami már elfogadhatatlan volt a macedónok számára. Arról a kompromisszumos javaslatról van szó, amelyet Emmanuel Macron francia elnök terjesztett elő. Ez előírta, hogy a bolgár kisebbséget is vegyék be a macedón alkotmányba és írják át a törvénelemkönyveket. Ez azonban elfogadhatatlan sok macedón számára, elutasítják országuk „bolgárosítását”. Igaz, sokan azok közül, akik most az utcán tiltakoznak, a névváltoztatást sem fogadták el, s nyilvánvalóan politikai vetületei is vannak a megmozdulás-sorozatnak, hiszen a jobboldali populista VMRO-DPMNE szervezi a tiltakozásokat, amely most újra esélyt lát a kormány megbuktatására. A megmozdulások másfél hete tartanak. Minden jel szerint Szkopje napról napra távolabb kerül Brüsszeltől.
Gruevszkinek is megvolt a maga szerepe
Abban, hogy Észak-Macedónia megítélése nem túl kedvező a Balkánon, komoly szerepe volt Nikola Gruevszkinek, aki régi sebeket tépett fel. A hazájában börtönbüntetésre ítélt, majd 2018 novemberében Magyarországra menekült politikus még kormányfőként indította útjára a Szkopje 2014 projektet, ami Athénban verte ki a biztosítékot, mert a macedón identitást kívánta ünnepelni. Ekkor emelték a hírhedt és rendkívül drága Nagy Sándor-emlékművet Szkopje központjában, ami tovább mélyítette a feszültséget a Athénnal. Ahelyett, hogy együttműködésre törekedett volna, úgy döntött, szembeszáll Görögországgal, azt állítva, hogy a macedónok gyökerei az ókorba nyúlnak vissza. Ez a tézis nemzetközi szinten kudarcot vallott. Bulgáriával és mélypontra jutottak a kapcsolatok.
