Mindig megnyugtató olyan híreket hallani, amitől dagad a kebel, büszke a magyar, hogy aprócska nemzetünk a vérzivataros időkben is sziklaszilárdan áll a vártán. Dacolunk a külső nyomással, déli drótkerítésünk nem szimplán a 93 ezer négyzetkilométerre zsúfolt népünket, de egyenesen egész Európát óvja a migráns hordáktól. Megvédjük a rezsicsökkentést a baloldaltól, a gyerekeinket a szakállas néniktől, hatósági árral segítjük a honpolgárt. Máshol elszállt a benzin meg a csirkemell ára, de az legyen az ő bajuk, a miniszterelnök is megmondta: a világon itt a legjobb!
Egyébként mi sem bizonyítja ezt jobban, mint éppenséggel a kormányfő szűkebb pátriája, Felcsút, ahonnan felemelő hír érkezett: a helyi focicsapat iráni támadója, Sahab Zahedi lett az NB I legjobban kereső futballistája. Jövő nyárig 800 ezer eurót visz haza. Egy olyan csapatban keres majd ennyit, amelynek se múltja, se nézője, így aztán tényleg kivételes bravúrról van szó: a semmiből kitermelni 320 millió forintot egyetlen játékos javadalmazására, ez aztán pannon pumás pompázat! Nincs még egy hely a világon, ahol ilyesmire képesek, ami annyit tesz, különlegesek vagyunk, az egyszer szent (akárcsak a főnök szava).
A magam részéről mindenesetre remélem, Zahedi a fizetését euróban kapja, mert akkor még az is elképzelhető, hogy a 320 milliója felkúszik 340-re vagy még tovább. Hogy a tanárok forintban kapnak fizetést, és egy élet alatt nem keresnek annyit, mint az arab vendégjátékos, most ne zavarjon senkit. Ők sokan vannak, gólokat sem tudnak lőni, és Felcsút hírét sem viszik szét Európában, elvégre nem játszanak majd a Konferencia-ligában.
Egyébként ahogy Gulyás Gergely is utalt rá, háború sújtotta időkben béremelésre ácsingózni konkrétan pofátlanság. Ilyenkor szorítkozzunk csak a valóban lényeges dolgokra. Mármint arra, ami a főnöknek lényeges.