Közvetlenül a Courtauld galéria történetének leglátogatottabb kiállítása, Van Gogh önarckép-sorozata után nyílt meg a Temze-parti Somerset House-ban az Edvard Munch (1863-1944) művészi fejlődését áttekintő show. A Masterpieces from Bergen, Mestermunkák Bergenből címet viselő kamara-tárlat a nemrégiben pazarul felújított múzeum legfelső emeletén az időszaki bemutatóknak helyet adó két teremben helyezkedik el és bár csak 18, de kiemelkedően fontos képet tartalmaz. Az amúgy nem elkényeztetett Egyesült Királyságban páratlan impresszionista kollekcióval büszkélkedő Courtauld a sajtóbejárás tapasztalatából ítélve kitűnő együttműködést alakított ki a bergeni KODE Művészeti Múzeummal. Így érhette el, hogy a világ vezető Munch-gyűjteménye meghatározó festményeket bocsátott rendelkezésre, többségük, pontosan 11 még soha nem volt látható a szigetországban. A KODE egy "szívességet" viszonzott, tavaly a londoni galéria Paul Cézanne-összeállítása aratott nagy tetszést a nem csak az esős napok számáról híres norvég városban.
Barnaby Wright, a kiállítás kurátora felhívta a figyelmet arra, hogy a Munch-retrospektív a lehető legjobb "szövegösszefüggésben" jelenik meg, ugyanazon a legfelső szinten, ahol a Courtauld "ikonikus" impresszionista gyűjteménye, benne például Van Gogh bekötött fülű önarcképe található. Erre tökéletesen rímel Munch 1909-ben készült műve, a Self-Portrait in the Clinic, Önarckép a klinikán, az egyik leghatásosabb önvizsgáló alkotása abból az időből, amikor stresszes állapotát Koppenhágában kezeltette. Ez az erőteljes munka jelentős és tartós elmozdulást jelzett Munch stílusában, élénkebb színekkel, lazább ecsetvonásokkal dolgozott, a vászon egyes részeit szabadon hagyva.
A tárlat legalább annyira szól a gyűjteményről, ahonnan ered, mint magáról Munchról. A bámulatos anyagot a XX. század elején alapozta meg a norvég iparmágnás és filantróp, Rasmus Meyer (1858-1916), aki korán felismerte a festő tehetségét. Miután személyes ismeretségbe kerültek, a mecénás következetesen olyan vásznakat vásárolt meg tőle, melyek pályafutása mérföldköveinek, új stílusok bevezetésének számítottak, és bizonyították, hogy az éra legradikálisabb festői közé tartozott. Amikor Meyer elhunyt, önkezével vetve véget életének, a norvég kortárs művészet akkori legátfogóbb dokumentációját és Munch műveinek legnagyobb együttesét hagyta maga után. Gyermekei Bergen városának ajándékozták és a külön erre a célra épült KODE múzeumba került. Rasmus Meyer azt remélte, hogy gyűjteménye nélkülözhetetlenné válik minden művészettörténész számára, aki mélységében akarja tanulmányozni zseniális honfitársa munkásságát.
A kiállítás az 1884-ben, azaz egy nem egészen 20 éves Munch Morning, Reggel című festményével indul, amely az első, de messze nem utolsó ábrázolása egy magányos, elmerengő, melankolikus fiatal nőnek. Ezúttal azt a pillanatot örökíti meg, amikor harisnyája felhúzása közepette hirtelen megáll és a fény felé fordul. Ha a Munch-kal leginkább összefonódó Scream, A sikoly festmények valamelyik változata nem is teszi tiszteletét Londonban, így nem is dominálhatja a kiállítást, azok hangulatát idézi fel az egyik fénypont, az Evening on Karl Johan Street, Este a Karl Johan utcán, kísérteties, maszkszerű, a lámpaoszlop fényével megvilágított arcú emberek rajával. A látogatók figyelmét különösen lebilincselő művek közé tartozik a monumentális Woman in Three Stages, Nő három stádiumban és annak egy későbbi adaptációja, a The Four Stages of Life, Az élet négy stádiuma, négy nemzedékkel a középpontban. A Frieze of Life, Az élet fríze sorozat részeit képező korai alkotások, mint a Melancholy, Melankólia, vagy a By the Death Bed, A halálos ágynál igazi expresszionista festmények, Munch természetéhez olyan közeli témákkal, mint az emberi lét, a szerelem, a vágyakozás, a félelem és végül a halál. A mentális problémákkal küzdő norvég piktornál jobban talán senki nem tudott a századfordulón ilyen érzelmi és lelki magasságokra emelkedni művészetével.
A kevésbé nyomasztó festmények közé tartozik lánytestvére, Inger két ábrázolása két, egymást követő évből (1888 ás 1889), az egyik Inger in Sunshine, Inger napfényben, a másik Summer Night. Inger on the Beach, Nyári éj. Inger a tengerparton címet viseli. A második, a fehér éjszakák egyikén készült portré egy merengő fiatal nőt kap el szemgyönyörködtető fehér ruhában, sziklákon ülve. Munch sokoldalúságának bizonyítéka egy igazi neoimpresszionista, Seurat pointillista stílusát felidéző színgazdag kép, a Spring Day on Karl Johan, Tavaszi nap a Karl Johanon. A Courtauld-visszatekintésben ez a vászon a kisebbséghez tartozik a Munch gyermekkori traumáiból, betegségekből adódó neurotikus alkatát tükröző baljós festmények között. Rosszabbat is tehet a látogató, mint, ha már bent van a csodálatos múzeumban, az átalakítás után még tágasabb, szellősebb állandó gyűjteménybe is belekóstol a közös jegyár terhére.
Infó
Edvard Munch: Masterpieces from Bergen
nyitva szeptember 4-ig
belépődíj hétköznap 16, hétvégén 20 font
The Courtauld Gallery
London
