Miközben a nemzetközi közvélemény jelentős része az Ukrajna elleni orosz invázióra és annak megannyi, a világ más részeinek stabilitását fenyegető következményére fókuszál, kevés figyelmet kap, hogy szomorú végkifejlethez közeledik a 2011-es Arab Tavasz egyetlen sikertörténete. A közel-keleti és észak-afrikai térségen végig söprő felkeléshullám Tunéziában kezdődött, a nép ott lázadt fel először a zsarnokság ellen és ott is érte el a legtöbbet: megszületett egy útját kereső, de eleinte életképesnek látszó demokrácia. A magát önkényesen teljhatalommal felruházó Kaisz Szaid elnök azonban arra készül, hogy beverje az utolsó szeget az észak-afrikai ország egykor szépreményű rendszerének koporsójába.
A Tunézia önjelölt messiásaként viselkedő államfő alkotmánytervezete formálisan rögzítené az elmúlt évben általa - alkotmányellenes módon - kialakított egyszemélyi uralmat. A hivatalos közlönyben múlt csütörtökön közzétett szövegjavaslatot emberi jogi szervezetek rendkívül aggályosnak tartják, mivel az szakítana az olyan demokratikus alapelvekkel, mint a hatalmi ágak szétválasztása, vagy a fékek és egyensúlyok rendszere, ezek helyett a jogköröket egyenlőtlenül osztaná fel. Lenne "egy mindenható elnök, egy erőtlen parlament és egy gyönge igazságszolgáltatás" - összegezte Twitteren a tervezett új berendezkedés lényegét Szaid Benarbia, a genfi székhelyű Nemzetközi Jogász Bizottság (ICJ) közel-keleti és észak-afrikai térségért felelős igazgatója.
Az államfőnek többek között bármikor joga lenne feloszlatni a parlamentet, meneszteni a kormányt, minisztereket vagy bírókat, a képviselők viszont nem mozdíthatnák el őt a helyéről, hivatali ideje alatt pedig büntetőeljárást sem indíthatnak ellene. Az elnök ugyan csak két ötéves ciklusra szerezhetne mandátumot, ám “a köztársaságot, az ország biztonságát és függetlenségét fenyegető közvetlen veszély” esetén bármikor lehetősége lenne rendkívüli állapotot bevezetni, amivel korlátlanul meghosszabbíthatná hivatali idejét. Szintén problémás, hogy a bíróknak, rendőröknek, katonáknak és vámosoknak nem lenne joguk sztrájkolni. Ez a rendelkezés alighanem azért került a tervezetbe, mivel a tunéziai bírók az igazságszolgáltatás függetlenségének védelmében már négy hete sztrájkolnak Kaisz Szaid túlhatalma ellen.
A bemutatott alkotmánykoncepcióban komoly ellentmondások találhatók. Az például erősítené Tunézia világi jellegét, hogy a korábbi alaptörvénnyel ellentétben az új tervezetében nem szerepel az iszlám, mint államvallás. Ugyanakkor a szöveg az országot a globális “muszlim közösség” (umma) részének nyilvánítja, illetve előírja, hogy kizárólag muszlim lehet államfő. Ugyancsak paradox, hogy az előirányzott elnöki rendszer egy kézben összpontosítaná a hatalmat, de a decentralizáció jegyében egy második kamarával, a “régiók tanácsával” egészítené ki a parlamentet. A tanács tagjai a helyi önkormányzatokból kerülnének ki, felépítését és működését egy későbbi jogszabály határozná meg.
A tervezett alaptörvény sorsáról a választók népszavazáson döntenek, július 25-én vagyis pont egy évvel azután, hogy Kaisz Szaid elrendelte a rendkívüli állapotot és felfüggesztette a parlamentet, amelynek azóta már a feloszlatását is elrendelte. A jogász végzettségű államfő alkotmányozósdija eddig azonban nem hozta lázba a tunéziaiakat - a folyamat előkészítését szolgáló év eleji nemzeti konzultáción csak az arra jogosultak kevesebb, mint tizede vett részt.
Az alkotmánytervezet jóváhagyására mégis komoly esély van. Az ellenzék két legnagyobb ereje - a rendszerváltási időszakban meghatározó szerepet betöltő a mérsékelt-iszlamista Ennahda, illetve a 2011-ben megbukott rezsim kádereit tömörítő Szabad Desztúr Párt is - más, kisebb politikai szerveződésekkel együtt bojkottot hirdetett a referendum ellen. Ez az elnök malmára hajtja a vizet, mivel nincs érvényességi küszöb, akár 1 százalékos részvétel is elég az alaptörvény lecseréléséhez. Szaid ráadásul egyelőre népszerű, egy júniusi felmérés szerint az elnökválasztáson a szavazatok 70 százalékára számíthatna és a lakosság 57 százaléka elégedett vele. Támogatottsága ugyanakkor apadni látszik, miután a tunéziaiak kezdenek ráeszmélni, hogy az elnök ugyanúgy nem képes megoldást találni az ország gazdaságának krónikus problémáira, mint az általa folyamatosan szapult politikai elit. A referendumig hátralevő idő azonban kevésnek látszik ahhoz, hogy teljesen átforduljon a közhangulat.
Sazid terveit ezért egyedül a befolyásos UGTT szakszervezet siklathatná ki. Az érdekképviseletet a 2011 utáni demokratikus átmenetben betöltött szerepéért Nobel-békedíjjal jutalmazták. Vezetője szombaton a demokráciára veszélyesnek minősítette a tervezett alaptörvényt, mégis úgy tűnik, hogy most az UGTT sem akar szembeszállni az államfővel.
