Mátyás király zsenialitásához nem fér kétség, még ha legendás igazságosságát korának kutatói gyakran kétségbe vonják is. A XV. század nagy magyar uralkodójának intelme szerint: „Ne próbáljunk semmi olyat, ami a közösség hasznával és érdekével ellentétes.” Ezt annak kapcsán mondta, hogy az akkori időkben szokatlan mértékű inflációt előrelátó döntéseivel, méghozzá az értékálló aranypénz ("Máriás") bevezetésével és az adópolitikájával sikerült rendeznie.
Mátyás portréja éppen ezért méltán szerepel a Magyar Nemzeti Bank negyedévente kiadott Inflációs jelentéseinek címlapján. Az sem lehet kétséges, hogy a hazai jegybanknak ma könnyebb dolga van, mint hat évszázada a királyi udvarnak, ha a pénzromlás esélyeit fel kell mérnie. Hiszen rendelkezésükre állnak a közgazdaság-tudomány megállapításai, és a a hazai sajátságok ismerete mellett a nemzetközi információcsere is támpontot nyújt számukra a szükséges lépések megtételéhez.
A legfrissebb hivatalos adatok szerint májusban az élelmiszerek évesített drágulása 20 százalékos volt. Erről a jegybank prognózisa - majdhogynem annak a nyugtázásával, hogy hamarosan eljön az idő, amikor ennek is örülhetnek a családok és háztartások, mondván, "nahát, csak ennyi?" - megjegyzi: korántsem ez a csúcs. A nyár folyamán a drágulás gyorsulására lehet számítani, és a növekedési ütem tetőpontja valamikor őszre várható.
Már ha a számításaik beválnak. De ebben csak töretlen optimizmussal bízhatunk, ugyanis az elmúlt időszak valamennyi Inflációs jelentésében szereplő, folyamatosan felfelé korrigált számok bizony falsnak bizonyultak. Már az is nagy dolog, hogy végre ki merték jelenteni: 2022 nyári hónapjaiban, a megelőző esztendők tendenciáitól eltérően nem számíthatunk mérséklődő árakra. Az viszont eléggé nyakatekert indok, hogy a magyarországi élelmiszerárak azért nőnek nagyobb mértékben, mint a régiós szomszédainknál, mert nálunk alacsonyabb a mezőgazdaság és az agrár-feldolgozóipar hatékonysága. (Ez az állítás már csak azért is sántít, mert a hazai élelmiszeripar meghatározó része a multinacionális társaságok kezében van, és a magyar "agrárbárók" sem engedhetik meg maguknak, hogy az uniós támogatásokat is igénybe véve lemaradjanak.)
A magas árak egyik oka - az egész világot sújtó nyers- és alapanyaghiány, valamint a többszörösére emelkedett energiaárak mellett - az, hogy az év első negyedében, a választásokat megelőzően Magyarországon igen jelentős volt a jövedelemkiáramlás. Emellett az inflációs nyomásnak engedve több helyen már kétszer is emelték a béreket. Ennek hatására volumenben is nagy mértékben megnőtt a fogyasztás, amire a termelők-kereskedők folyamatos áremeléssel reagálnak. Ez a tendencia talán csak hónapok múlva juthat el oda, hogy drágulásnak legalább az üteme mérséklődik.
Az MNB büszke arra, hogy az infláció megfékezésére "proaktív", azaz előremutató, felelősségteljes lépéseket tett. Ha voltak is ilyenek, azokat alaposan eltitkolták. De az eredménytelenséget látva talán jobb is, hogy így tettek.