A dél-szerbiai településről, Veliki Trnovacról eddig nem sok szerb hallott. A legutóbbi, 2012-es népszámlálás szerint 6762-en laknak itt, körülük 6730-an albán származásúak, de élnek itt bolgárok és bosnyákok is, szerbek csak alig. A falu azonban a szerbiai figyelem középpontjába került. Bár az országban a magyarral egy napon, április 3-án rendezték meg a parlamenti választást, még mindig nincs végeredmény, mert a Veliki Trnovac-i szavazókörben mind a mai napig nem voltak képesek érvényes választást tartani. Csütörtökön már ötödszörre tesznek kísérletet arra, hogy a helyiek leadják voksaikat, de semmi garancia sincs arra, hogy ezúttal sikerrel járnak.
Ezért is fordult elő az a képtelen helyzet, hogy a parlamenti voksolással egy időben rendezett elnökválasztáson újraválasztott államfő, Aleksandar Vucic május 31-én a leköszönő parlament előtt tette le az esküt. Otthon érezhette magát, hiszen a jelenlegi testületben száz százalékban az őt támogatók foglalnak helyet, mivel az előző választást bojkottálta az ellenzék. Az április 3-án megválasztott törvényhozásban viszont az ellenzék is szerzett parlamenti helyeket, a Vucic által fémjelzett Szerb Haladó Párt (SNS) pedig 68 honatyát veszített.
Az azonban rejtély, mikor ülhet össze az új parlament, ehhez arra lenne szükség, hogy végre érvényes voksolást tartsanak az albánok lakta településen. Bár Vucic úgy egy hónapja azt nyilatkozta, reményei szerint július végéig megalakulhat az új kormány, erre ebben a helyzetben semmi esély sincs.
A Veliki Trnovac-i választás igazi bohózattá vált, de nem kell sokat gondolkodni azon, kinek a legkényelmesebb az, ha minél később tarthatja meg alakuló ülését a szerb parlament: magáról Vucicról van szó. Így ugyanis nem kell elsietnie az új kormány életre hívását sem, amely az utóbbi évtizedek talán legfontosabbja lesz. Mindenki árgus szemekkel figyeli majd, hogy Európa-párti kabinetet hív-e életre a szerb elnök, vagy komoly gesztusokat tesz Moszkvának. Mindkettő mellett szólnak érvek. Az EU már egyre kevésbé tolerálja, hogy Belgrád nem hajlandó csatlakozni az oroszellenes szankciókhoz, miközben elvileg a közös Európa tagja kíván lenni, másrészt viszont az állam le van kötelezve Moszkvának, hiszen Vlagyimir Putyin három éven át a régi feltételek mellett adja a gázt Szerbiának, a legkisebb áron egész Európában.
A mostani kormányban vannak nyugati orientációjú politikusok, de szélsőségesen oroszpártiak is. Az előbbiek közé tartozik a kormánypárti bulvársajtó által rendre támadott Zorana Mihajlovic kormányfő-helyettes, valamint a volt kollégájával, a maffiaügyek miatt le is tartóztatott Dijana Hrkaloviccsal folyamatosan hadakozó Nebojsa Stefanovic védelmi miniszter. Aleksandar Vulin belügyminisztert viszont az oroszok pitbulljának is nevezik, annyira keményen kiáll Moszkva mellett és az orosz vonalhoz sorolhatjuk Ivica Dacic külügyminisztert, a Szerb Szocialista Párt (SPS) elnökét is. Önmagában már annak sem lenne túl pozitív üzenete az EU számára, ha a nem éppen jó hírű SPS is a következő kormány tagja lenne.
Vucicnak tehát arra a nagyon fontos kérdésre kellene választ adnia a következő kabinet életre hívásával: merre akarja tovább vinni Szerbiát, Kelet, vagy Nyugat felé. Politikáját ismerve azonban a legvalószínűbb az, hogy megint tesz majd gesztusokat mindkét oldalnak. Mindenesetre a sokak szerint felülről gerjesztett Veliki Trnovac-i béklyó miatt nem kell sietnie.
Dejan Bursac politológus, a Politikai Tanulmányok Intézetének munkatársa is a Danasnak adott interjújában úgy vélte, nem csak a kormányalakítás elodázása kényelmes az SNS-nek és Vucicnak. "A Veliki Trnovac-i választásokkal kapcsolatos bohózat miatt elodázhatják a fontos külpolitikai döntéseket” – mondta, vagyis késleltethetik az Oroszország elleni szankciókhoz való esetleges csatlakozást.
A belgrádi Központi Választási Bizottság (RIK) fogadkozott, minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy ezúttal végre érvényes legyen a voksolás, bár eddig sem tűnt úgy, hogy a testület nagyon szívén viseli a voksolás sikerét. Azért is él az ember a gyanúperrel annak kapcsán, hogy most csütörtökön minden másként alakul majd, mert eddig is elég sajátos okok miatt lett érvénytelen a voksolás. Múlt csütörtökön például a szocialisták és a helyi albánok választási megfigyelői között alakult ki vita, aztán egy bombafenyegetés is befutott, korábban pedig „valaki” azt állította, hogy olyan személy szerepelt a választási listán, aki már 2006-ban meghalt. Kiindulva abból, hogy egy hete még csak el sem kezdődött a voksolás, már az is siker lenne, ha most legalább megnyitnák a szavazóhelyiséget.
Vucic pedig békésen várakozhat. Ha végre sikeres lesz a voksolás, a hivatalos választási eredmények bejelentésének folyamata legalább egy hónapig tart. Közben ugyanis meg lehet támadni a voksolást, a Közigazgatási Bírósághoz lehet fordulni, és csak ezután hitelesíti az eredményt a választási bizottság. Ha ez megtörténik, utána 30 nap áll rendelkezésre a parlament alakuló ülésének megtartására, és további 90 nap a kormány életre hívására, ami akár december lehet. Nem véletlen, hogy a szerb sajtó már azt böngészi: Európában mely országokban telt el a leghosszabb idő a választás megtartása és az új kormány beiktatása között. A belga 541 napos világrekordtól még messze vannak.
