Hiába került elő egy új tanú, a Fővárosi Törvényszék elutasította a perújítást azoknak a biztonsági őröknek az ügyében, akiket egy, a Hajógyári-szigeten elkövetett gyilkosság miatt ültek ismét a vádlottak padjára. A nagy port kavaró, szövevényes ügyben kedd délelőtt hirdettek ítéletet.
A bűncselekmény még 2011. december 2-án éjjel történt. A későbbi áldozat, a 21 éves H. Géza ekkor barátaival abba a Coronita Dokk nevű diszkóban szórakozott, amely az éjszakai élet ismert alakjának, Vizoviczki László tulajdonában volt.
A vád szerint a fiú ittasan véletlenül nekiment az egyik vádlottnak, aki biztonsági őrként teljesített szolgálatot. Miután felállt és továbbindult, a kidobók úgy döntöttek, hogy kikísérik, mindeközben pedig megalázták, a vendégek előtt lehúzták nadrágját, félmeztelenre vetkőztették, látható volt nemi szerve és a feneke is. Ezután a fiút válogatott szidalmazások közepette vitték ki a szabadba, ahol fagypont körüli hőmérséklet uralkodott, ami után a parkolóban a másik vádlott megverte. Ebben segítségére volt több ismeretlen személy is, akiknek kiléte az eljárás során ismeretlen maradt. Ezt követően a két biztonsági őr egy hét méter magas támfalról, amelynek az egyik szakaszán hiányzott a korlát az eszméletét vesztő fiatal testét a Dunába dobta. Halálát fulladás okozta, percek alatt életét veszítette a jéghideg vízben.
A Fővárosi Törvényszék első fokon bizonyítottság hiányában 2016-ban felmentette a kidobókat. Az ítélet szerint minden kétséget kizáróan meggyilkolták H. Gézát, azonban a tettesek személyét nem lehetett megállapítani. Egy tanú ugyan látta a bűncselekményt, de ő kábítószer hatása alatt állt, tanúvallomásában olyan ellentmondások voltak, amelyeket nem lehetett feloldani. Nagy munka zajlott, hogy ne lehessen kideríteni, kik teljesítettek aznap szolgálatot a szórakozóhelyen. Mikó Gergely bíró akkor azt mondta, a bíróság nem igazságot, hanem jogot szolgáltatott.
„A vádlottaknak saját maguknak a tükörbe kell néznie (...) saját lelkiismeretükkel kell elszámolni. Ha valóban nem ők voltak, akkor éljenek nyugodt lelkiismerettel. Ha pedig ők voltak, hát akkor ez a gondolat kísérje végig az ő életüket”
- fogalmazott.
A bűnösségét mindkét vádlott tagadta, ám egy börtönben ülő tanú vallomása miatt perújítást rendeltek el az ügyben, így a két kidobót ismét megvádolták. A rejtélyes férfi azt állította, akkoriban egy nagyobb társasággal rendszeresen járt a Hajógyári-sziget szórakozóhelyeire. VIP vendég volt, ahol az egyik vádlottal is kapcsolatban volt. Azt állította, aznap éjszaka meglátta a két őrt, akik egy véres homlokú, letolt nadrágú fiatalt vittek a hónuk alatt. Egyikük azt mondta neki, locsolta a vendégeket, ezért viszik el, és hozzátette: most megtanítják úszni. A megvádolt kidobók szerint a férfi hazudik, a keddi ítélethirdetés előtt mindketten idegesen várakoztak a folyosón.
A tárgyaláson mind a vádlottak, mind az áldozat családtagjai jelen volt, s heves bólogatással, vagy éppen fejrázással reagáltak egy-egy elhangzott gondolatra. A vádlottak nem kívántak nyilatkozni lapunknak. Z. Alfréd jelezte, talán a későbbiekben igen, de most nem. B. Ádám indulatosan annyit közölt, „veletek nem állok szóba”. (Mármint újságírókkal - a szerk.).
Az ügyészség szerint a tanúvallomások kiegészítik egymást, a védelem azonban hosszasan sorolta, milyen ellentmondások feszítik az új tanú vallomását, mely miatt az nem fogadható el
B. Ádám az utolsó szó jogán azt mondta, 12 éve issza a levét ennek az ügynek és nagyon szeretné, ha véget érne ez a „felesleges hadjárat”. Z. Alfréd ugyancsak tagadta az elkövetést, s ártatlanságáról beszélt. Azt hangoztatta, neki és a családjának is egy teher mindez, nagyon sok minden tönkrement az életében.
A perújítást a Fővárosi Törvényszék elutasította, vagyis hatályban marad a jogerős felmentés.
Ignácz György bíró az ítélet indoklásában mindezt azzal támasztotta alá, hogy az új tanú vallomására semmit sem lehet alapítani. Ugyanis nem tett következetes vallomást, s minden alkalommal eltérő tartalmú nyilatkozatokat adott. Ezen ellentmondások lényeges körülmények voltak, s ha valóban látta az elkövetést, akkor azokról tudnia kellett volna. Megjegyezte, nem véletlenül csalás miatt tölti jogerős szabadságvesztését, mivel amikor az ellentmondások napvilágra kerültek, akkor pont úgy viselkedett, mint egy csaló, aki mindenből „kidumálja” magát.
H. Géza családja teljesen összetört az ítélet indoklásának hallatán, s menet közben elhagyták a termet.
Később H. Géza testvére a folyosón azt nyilatkozta, legszívesebben tönkretenné mindkét vádlott életét.
„Gyűlöletet és bosszút érzek. Egyszerűen igazságtalanság ez az egész, hogy kisétál innen két olyan személy, aki embert ölt”
- fogalmazott felindultan.
Most úgy érzi, testvére már soha nem kaphat igazságtételt, ugyanakkor jelezte, valójában nem tervez bosszút ellenük. – Ők tették tönkre a mi életünket, azzal, hogy megölték az öcsémet. És megúszták. (...) Ezzel sajnos meg kell tanulnunk együtt élnünk – jelentette ki.
Gyanús eltűnések
H. Géza halála nem az első lehetett, mely a sziget szórakozóhelyeihez kötődik. 2012-ben a Népszabadság arról számolt be, hogy több renitens fiatalt is a Dunába dobtak a Hajógyári-szigeten dolgozó biztonsági őrök, ám az áldozatok féltek jelentkezni. A fiatalokat a vízbe hajítás előtt bántalmazták, leszedték a nadrágjukat, ám legtöbbjük nem volt annyira ittas, vagy nem kapott akkora verést, hogy ne tudott volna kimenekülni a folyóból. 2006 februárjában egy 17 éves focistának, a szécsényi Strehó Gergőnek veszett nyoma, miután a Studio diszkóba ment szórakozni. Egy pillanat alatt tűnt el, holtteste azóta sem került elő. Rajnay Zoltán ugyancsak ez évben ment a szigetre mulatni de nem jutott be sehová. Holttestét 11 nappal később találták meg. Bár a hatóságok szerint vízbe fulladt, testén erőszakra utaló nyomokat találtak.
