Olaf Scholz német kancellár történelminek nevezte az Európai Unió tegnap zárult csúcstalálkozóját, mivel Ukrajna és Moldova is tagjelölti státuszt kapott. Pedig évek múlva aligha emlékeznek erre a napra: a két ország előtt számos, egyelőre leküzdhetetlennek tűnő akadály tornyosul a teljes jogú uniós taggá válás útján. Az EU-ban kiirthatatlannak tűnik az euroszkepticizmusra építő populizmus vírusa. Részben ez az oka annak, hogy sosem volt annyira csekély a lelkesedés az új tagok felvétele iránt, mint most, Brüsszelnek épp elég baja van az uniót belülről bomlasztó országokkal, nincs szüksége még további terhekre.
Pedig így több nyugat-balkáni ország inkább kelet felé fordulhat, aminek geopolitikai szempontból drámai következményei lehetnek a ki tudja meddig tartó háborús helyzetben. A bővítési folyamat megrekedt, Észak-Macedónia már 2005, Montenegró 2010, Szerbia 2012, Albánia 2014 óta tagjelölt, Bosznia pedig 2016 februárjában kérelmezte az uniós tagságot, de Brüsszel továbbra sem tud perspektívát nyújtani nekik. Amint az uniós vezetők és a nyugat-balkáni országok csütörtöki, brüsszeli találkozója után Aleksandar Vucic szerb elnök keserűen megjegyezte: most sem történt semmi.
Emiatt azonban nem csak Brüsszel okolható. Az érintett nyugat-balkáni országok az eltelt tíz évben nemhogy nem váltak demokratikusabbá, de inkább az autoriter tendenciák érvényesülnek. A csúcs első napján elhangzott az is, hogy miközben szavakban roppant elkötelezettek az uniós csatlakozás mellett, nem teljesítik azokat a házi feladatokat, amelyeket Brüsszel előírt számukra. És nem pusztán a jogállamiság tekintetében nagy a lemaradásuk.
Az sem világos, egyes uniós tagországok mit akarnak. Elviekben Magyarország felgyorsítaná a bővítést, hiszen közismert például Orbán Viktor és Vucic szoros kapcsolata, illetve az EU-csúcs előtt a magyar miniszterelnök azt javasolta, hogy Bosznia-Hercegovina is kapja meg a tagjelölti státuszt. Mindeközben azonban a budapesti kabinet lelkesen támogatja a boszniai államelnökség szerb tagját, Milorad Dodikot, aki az utóbbi egy évben több szeparatista lépést is tett. Aligha kapkodná el az EU egy olyan ország felvételét, ahol az egyik entitás el akar szakadni.
Észak-Macedónia a legjobb példája annak, hogy a nyugat-balkáni államok egymás integrációját is megnehezítik. Szkopje még az állam nevét is megváltoztatta, hogy Görögországgal elsimítsa a vitákat, erre jöttek Bulgária kifogásai. Kiril Petkov nyugati orientáltságú kormányát ráadásul megbuktatták, így még rosszabbul állt Szkopje szénája, tegnap azonban a szófiai parlament váratlanul úgy döntött, feloldja a blokádot. Ezzel elvileg Albánia is fellélegezhet, de ez még nem jelent semmit: a későbbiekben Bulgária újabb akadályokat gördíthet az útjukba. Ami pedig Szerbiát illeti, ha Belgrádnak egyszer sikerül is teljesítenie az Unió feltételeit, még akkor sem biztos a csatlakozása: Zágráb újabb feltételeket támaszthat a felvétel fejében.
Jelenleg tehát szinte reménytelen ügy a bővítési folyamat felgyorsítása, és ezt a mostani uniós csúcs sem cáfolta meg.